Milyen érdekes, nem? Éveket töltünk azzal, hogy egy szakmát kitanuljunk, komoly vizsgákat kell tennünk, mielőtt egy munkahelyre felvesznek, de a szülőséget csak menet közben tanuljuk meg...

Számomra mindig is nagyon fontos volt, hogy jó kapcsolatom legyen a gyerekeimmel. Tudatosan készültem mindkét fiú érkezésére, sok könyvet olvastam, sok szülőt figyeltem meg és párommal rengeteget beszélgettünk, hogy hogy képzeljük el a családunkat. Hogy fejezzük ki a szeretetünket, mennyi időt szánunk a családra, önmagunkra, egymásra, hogy kezeljük majd a  nehéz helyzeteket, mire szeretnénk figyelni, milyen értékek fontosak számunkra, milyen módszert alkalmazzunk a fegyelmezésre és a kötődés kialakítására. Ugyanis tudtuk, hogy attól, hogy gyermekünk születik még nem automatikus a túlélési ösztönön túl, hogy kötődik is hozzánk és szeretni is fog. Ezekért tenni kell. Persze a természet a javunkon áll, ellátott minket kötődési reflexekkel, melyek spontánok és automatikusak. Nincs is annál cukibb és elbűvölőbb, mikor egy csecsemő vagy pici baba viselkedése kötődést fejez ki - a tekintetétől el lehet olvadni, mosolya levesz a lábunkról, ha ölünkbe vesszük hozzánk bújik. Hát lehet ennek ellenállni? És már kész is a kötődés, fel is élesztette bennünk a szülőt. Ha ez nem lenne, nehezebb dolgunk lenne, kevésbé tolerálnánk a sírást, nyöszörgést, állandó készültségben állást, a későbbiek során a vélemény különbséget, egyéb feszültséget okozó helyzeteket. A nevelés nehézségekkel jár és jó ha van valami ami megkönnyíti, segítségünkre van.

“Ha nem táplál bennünket a kötődés, akkor egyedül a szeretetünkre és az elkötelezettségünkre hagyatkozhatunk, valamint a szülői felelősségünkre. Van akinek ez elég, de sokaknak nem.” Dr. Gordon Neufeld, Dr. Máté Gábor

Nekem nem elég, én többet és többet akarok tudni és tenni azért, hogy még jobb szülő legyek a gyerekeim számára. Ennek egyik alapvető kulcsa a feltétel nélküli szereteten túl a kötődés és a tolerancia, ami elsősorban türlemességet jelent mások véleménye, különbözősége iránt. A tolerancia a kölcsönös megértés és tisztelet alapja. A tolerancia tanulható és tanítandó.

Hiszem és látom is munkám során, hogy ha megértjük az értékeinket és tudatosítjuk magunkban, hogy számunkra mit jelent, akkor hitelesek leszünk és gyermekeink anélkül tanulják meg a helyes kötődést, a toleranciát vagy bármely más minőségi élethez fontos értéket, hogy elmondanánk százszor: légy figyelmes, kedves, fogadd el a másikat olyannak, amilyen, jól viselkedj, ne csináld ezt vagy azt…, bízz magadban, légy határozott és sorolhatnám.

Számomra világossá vált, hogy tennem kell tudatosan a jobb szülővé válásomért és ezt magamon kell kezdenem. Nem tanítják sehol. Az élet tanítja meg, saját bőrünkön tapasztalva, hibákat egymásra halmozva, folyamatos próbálgatással, útkereséssel és már csak akkor kezdünk utánajárni, ha már bele léptünk abba a cipőbe. Milyen érdekes, nem? Éveket töltünk azzal, hogy egy szakmát kitanuljunk, komoly vizsgákat kell tennünk, mielőtt egy munkahelyre felvesznek, de a szülőséget csak menet közben tanuljuk meg...

AlohaMom

#AlohaMom, #mindenkibenottvanajó, #együttlennijó

Ha úgy érzed hatással volt rád a gondolatom, örömmel veszem, ha megosztod másokkal is, elküldheted barátaidnak, ismerőseidnek, hogy bennük is elindulhassanak gondolatok, érzések a szülőséggel, anyasággal , apasággal kapcsolatban. Fantasztikus érzés lenne, ha a munkámnak hatása lenne és minél több anyukához és apukához eljutna.

Számomra is fontos, hogy tudjam milyen érzéseket keltenek benned gondolataim. Megköszönöm, ha bármilyen formában jelzed felém, akár a tetszik gomb megnyomásával.

Ha szeretnél hetente beleolvasni a gondolataimba, akkor jelölj be nyugodtan Facebookon, vagy kövess itt a blogon.

Aloha és Mahalo