Egy új vállalkozás indításakor mindent magadnak kell kiépíteni, feltalálni. … Akárcsak szülőként a szülői mivoltod kialakításakor.

Egy új vállalkozás indításakor mindent magadnak kell kiépíteni, feltalálni. Igaz sok könyv létezik a hogyanról, de a Te vállalkozásod csak Te tudod hogy szeretnéd vezetni, milyen értékeket képviseljen, mi legyen az üzenete számodra és a külvilág felé, milyen aranyszabályok határozzák meg a tevékenységedet. Nem árt beiratkozni egy tanfolyamra, ahol elsajátíthatod a vállalkozás szervezés és irányítás készségeit, ahol módszereket tanulhatsz a hogyanhoz. Érdemes beszélgetni sikeres vállalkozókkal, akik számodra minták és követendő példák. Interjúkat készíteni velük, rákérdezni, hogy mire kell figyelni és milyen nehézségek merülhetnek fel. Hol van a legtöbb buktató, kihez fordulhatunk segítségért, ha elakadunk, neki mi vált be.

... Akárcsak szülőként a szülői mivoltod kialakításakor, ugyanis ez is egy vállalkozás, ha nem életed legfontosabb és legnagyobb vállalkozása.

Molnár Csilla vagyok, két gyermek édesanyja, 6 éve vállalkozom anyaként. Engedjétek meg, hogy megosszam Veletek néhány tapasztalatot és felismerést, amit fontosnak tartok elmondani, különösen a friss vállalkozó anyukáknak és várandós kismamáknak.

Emlékszem, mikor anyukának készültem nagyon vártam, izgalommal telve olvastam a a könyveket, bújtam az internetet. Sok jó tanácsot is kaptam. Nagyon érdekes, mikor már kezd látszani a pocak, akkor valahogy mindenki felcsap tanácsadónak és kéretlenül is érkeznek az információk, hogy is kell gyereket nevelni, mire kell odafigyelni és “jajaj, mik várnak még rád!...” című felkiáltások. De azaz igazság, hogy azt a “jajajt” senki nem részletezte… Valószínűleg nem akartak elijeszteni, bár már késő is volt hozzá :) Így én is inkább csak a jóra koncentráltam, gondoltam majd jön aminek jönnie kell és majd én biztosan nagyon derűsen fogom az otthon töltött éveket megélni, mert nagyon pozitív és mosolygós ember vagyok, ezen egy kisbaba csak emelhet…

Visszatekintve úgy gondolom jobb lett volna a “jajaj” részre is koncentrálni, tudatosan felkészülni, gyűjteni egy eszköztárat, amihez nyúlhatok, ha mégis szükséges.

Furcsa, hogy minden fajta szakmának van iskolája, vizsgák tömkelegén kell megfelelni, de ha szülő lesz az ember, akkor teljesen magára van hagyva. Találja ki melyik módszer, elv a szimpatikus neki és kezdje el próbálgatni, hátha számára és nemmelleseleg a gyermeke(i) számára beválik-e… Mire rájövünk, hogy mit kellett volna alkalmazni, addigra felnőnek a gyerekeink.

Én szerencsés voltam, mert igaz csak a második gyermekem születése után, de találtam egy szülői tanfolyamot, ami több mint egy éven át tartott. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy beiratkoztam. Rengeteget profitáltam belőle és a mai napig használom az ott elsajátított gyakorlati technikákat. Sokkal többet adott, mint a könyvek, melyekben sok hasznos elméleti tudás van, de némelyik sajnos megreked az elmélet szintjén. Miben volt ez a tanfolyam más? Rádöbbentett, hogy ahhoz, hogy jó szülő legyek, először önmagammal kell tisztába kerülnöm, megismernem a saját értékeimet és aranyszabályaimat, hogy legyen mit átadnom minta útján a gyerekeimnek. Nem elég csak nevelési irányelveket, szabályokat alkotni, ennél sokkal mélyebb tudásra van szükség, ahhoz, hogy tartós és maradandó példát mutassak szülőként.

Na de mik a tapasztalataim, felismeréseim anyaként?

Sokat segít a napi rutin

Könnyű úgy tekinteni a Gyeses évekre, hogy laza, vidám, gondterheltség nélküli élet, egy igazi hosszú vakáció egy nő életében. De az igazság ettől nagyon messze áll. Részben tényleg egy csodás időszak, ami felér egy élménydús vakációval, de azért vannak benne váratlan helyzetek, amire én sem voltam felkészülve.

Amíg egy munkahelyen alkalmazottként megvan mindennek a struktúrája, időkerete, tudjuk mit és mikorra kell elvégeznünk, mikor mehetünk haza (nagyjából :) ), addig egy friss kismama életében semmi sem állandó. Senki nem mondja meg, mikor mit csinálj, mikorra legyél kész a házimunkával, az ebéddel, hánykor cserélj pelenkát, mikor tarthatsz ebédszünetet vagy kávészünetet, mikor mehetsz haza vagy mikor pihenhetsz. Ez mind mind rajtad és az új családtagon áll. Nagyon könnyű elengedni a gyeplőt, az egész napot pizsamában tölteni, rendelni a közeli pizzériából ebédet két szoptatás között és napokig ki se dugni az orrod a levegőre, mert fáradt vagy.

Nekem is meg kellett találnom az összhangot, sokszor az elején rá kellett vennem magam, hogy naponta akár kétszer is kimenjünk sétálni, mert rájöttem, hogy nekem az a kikapcsolódás és töltődés, nem a porcicák és mosatlanok rendezgetése, habár nagyon szeretem a rendet magam körül. Szépen lassan kialakultak a napi rutinok, mikor főzünk, mosunk, takarítunk, alszunk, játszunk, sétálunk, ismerkedünk. Fontos, hogy alakíts ki magatoknak egy rutint, amihez te is és a baba is igazodhat.

Idővel rád törhet a bezártság érzése

Nagyon könnyű elzárkózni a világtól, belefeledkezni az anyaságba. És mindez észrevétlen, csak akkor vesszük észre mikor már esetleg késő, vagy legalábbis nehezebb tenni ellene.

Nem is gondolnád mennyire gyorsan kikopnak a barátok, mert más életritmusban kezdtek élni és már nem tudtok úgy és annyi időt szánni egymásra, mint korábban. Sokszor azért nincs kedved kimozdulni vagy egy hosszabb esti telefonbeszélgetésre, mert fáradt vagy, nem aludtál jól az éjszaka, napközben sem tudtad behozni a lemaradást, mert alig alszik a baba, arról nem is beszélve, hogy nehéz találni olyan nyugalmas időt, hogy telefonálj.

Eleinte lehet jól esik az a fajta “csend”, ami egy baba mellett megadatik, jó távol lenni a munkahelyi pezsgéstől, nyűgöktől, kollégáktól. De egy idő után rájössz, hogy velük azért lehetett nevetni, pár szót váltani, megbeszélni a gondokat, örömöket. Anyaként hirtelen egyedül maradunk a kisemberrel, akihez ugyan beszélhetünk, énekelhetünk, de gagyogáson és síráson túl nem sok válasz érkezik.

Előzd meg mindezt és találj kismama társakat, akikkel napközben együtt sétálhattok, netán hívd fel magadhoz őket egy limonádéra. Én nagyon szerencsés voltam, mert a lakótelepen ahol élünk sok kismama van és ráadásul egy elképesztően aktív anyukával sodort össze az élet. Egyszer csak leszólított, hogy lenne-e kedvem együtt sétálni vele és még pár kismamával, akiket szintén így szólított le, mert hasonló korú gyerkőccel sétált. Így 5-en, 6-an róttuk a szokásos köröket, szépen lassan összeismerkedtünk és máris lett pár “kollegina”, akihez szólhattam a szűk családomon kívül.

Önmagaddal való törődés nem önzőség

Idő kellett míg rájöttem, hogy szépen lassan háttérbe soroltam magam és nem foglalkoztam a saját szükségleteim és igényeim kielégítésével. Kötelességtudatból talán? Vagy mert ez az elvárás egy anyával szemben, hogy “csak” anya legyen? Nem tudom. De az biztos, hogy elfelejtettem magam. Nem aludtam eleget, türelmetlen voltam, sokszor csak úgy sírtam, hogy kiadjam a feszültségem, nem mozdultam ki otthonról, nem szántam elég időt a férjemre, nem mentem fodrászhoz, már elfelejtettem, hogy milyen érzés is csinosan felöltözni.

Nem is hiszed milyen gyorsan bele lehet csúszni ebbe az állapotba. Aztán egyik este, mikor már azt hiszem a “falig elmentem”, mikor hazaért a férjem, odaadtam neki a kisfiúnkat és azt mondtam, hogy elmentem sétálni, 2 óra múlva, etetésre itt vagyok. Szerencsére nagyon támogató a férjem, utólag rájöttem, hogy ő már sokszor mondta és tette lehetővé, hogy menjek, szellőztessem ki a fejem, csak én nem hallottam meg és nem akartam élni a lehetőséggel. Azóta időzítve, tervezettem vannak programjaim külön a családtól és külön a férjemmel is.

És mennyivel kiegyensúlyozottabb vagyok! Így sokkal többet tudok adni magamból és a mosolyomból a családomnak, gyerekeimnek. Vannak újra céljaim és vágyaim. Fittebb vagyok és tettre készebb. Nagyobb kedvel játszom lézerharcosdit, még takarítani is nagyobb kedvel állok neki és tudok időt szakítani a barátokra, hobbijaimra, mert van energiám hozzá. Sokkal türelmesebb és megértőbb vagyok, tisztábbak a gondolataim, sokkal jobban átlátom például a hisztis helyzeteket és nem sodornak el az érzelmeim a fáradtság miatt. Így nem égek ki, nem fásulok bele az anyai teendőkbe, ami bizony előfordulhat csak erről nem nagyon beszélünk.

Nincs tudományos alapja az észrevételeimnek, mindösszesen egy kétgyermekes anyuka vagyok, akinek célja, hogy szülői tanácsadóként segítse az anyukákat és apukákat a szülőség útján eligazodni és aki bízik abban, hogy néhány emberhez eljutnak a gondolatai, hátha segítséget tud nyújtani a jövő anyukáinak, hogy lássák ez a várva várt otthon töltött idő nem csak kávézásról és mókázásról szól, hogy bizony akadnak ‘jajaj’ részei is.

Őszintén hiszem, hogy ha néha nehéz is a szülőség vállalkozása, akkor is nagyon megéri és megéri befektetni az időt és energiát a fejlődésbe, elszántsággal és szándékkal folyamatosan tanulni, hogy jobb és jobb szülők legyünk gyermekeink számára és sok boldog felnőttet neveljünk belőlük.

AlohaMom

#AlohaMom, #mindenkibenottvanajó, #együttlennijó

Ha úgy érzed hatással volt rád a gondolatom, örömmel veszem, ha megosztod másokkal is, elküldheted barátaidnak, ismerőseidnek, hogy bennük is elindulhassanak gondolatok, érzések a szülőséggel, anyasággal , apasággal kapcsolatban. Fantasztikus érzés lenne, ha a munkámnak hatása lenne és minél több anyukához és apukához eljutna.

Számomra is fontos, hogy tudjam milyen érzéseket keltenek benned gondolataim. Megköszönöm, ha bármilyen formában jelzed felém, akár a tetszik gomb megnyomásával.

Ha szeretnél hetente beleolvasni a gondolataimba, akkor jelölj be nyugodtan Facebookon, vagy kövess itt a blogon.

Aloha és Mahalo