Sokszor hallani szülőktől, hogy percenként dicsérik gyermeküket például az óvodában a reggeli öltözködésnél. Elhangzik, hogy “de ügyesen tudod már felvenni a nadrágot”, és “milyen szép a benti cipőd, hadd lássam milyen ügyesen veszed fel”, stb. Nincs is ezzel gond, de saját tapasztalatból tudom, hogy ezt csak azért teszik sokan, hogy haladjon a reggel és gyorsabban öltözzön a gyerkőc. Bevallom régebben én is alkalmaztam ezt a technikát. Hangsúlyozom ez nem probléma, de azért jó ha tudjuk magunkról is, hogy mit miért teszünk és azt, hogy fogadja a másik fél. Ugyanis mindegy milyen korosztályt dicsérünk ők érzik, ha valami sántít. Ahogy nekünk is megvannak a szenzoraink felnőttként, úgy egy 2 évesnek is működnek és a dicséretet kapó személy pontosan tudja, ha az őszinte.

Az elégedettség, az értékelő szemkontaktus és a tisztelet felbecsülhetetlenül fontos jelei az őszinteségnek így a dicséretnek is. Arról nem beszélve, hogy a dicséret mindig pozitív nyomot hagy abban, aki kapja.

Mégis könnyű elrontani. Elég csak egy apró “szájízrontó” szót a dicséretünk végére tenni és oda az egész szándékunk. Gondolj csak bele, mikor például a feleség megdicséri a férje munkáját például így:

“Drágám, fantasztikus munkát végeztél a garázs kitakarításával, csodás rend lett! Nem is értem, miért kellett erre ennyit várni és miért nincs ott mindig ilyen rend.”

Vagy mikor gyermekünknek szánunk néhány jó szót például így:

“Kicsim, olyan jó volt ma veled puzzlet játszani. Figyeltél, kitartó voltál és milyen gyorsan kiraktad! Ha mindig így figyelnél a betűk írásánál is, akkor nem kellene folyton nógatnom téged, hogy figyelj már arra, amit csinálsz!”

Mindkét példánál nagyon jól indult a dolog, azonban az utolsó mondattal minden negatívvá vált és lerombolták a pozitív érzéseket.

Fontos, hogy nem kell állandóan dicsérni, nincs szükségünk rá gyerekként sem, felnőttként sem, de amikor megerősítünk egy jó dolgot, akkor azt tegyük szívből és csak a jóra koncentrálva.