Létezik olyan, hogy álomiskola? Ráadásul intézményi keretek között? Bátran kijelenthetem, hogy igen. 2019. Május 21-én a Szülőnek lenni konferencián megismertem egy olyan modellt, melyet adaptálni kellene minden intézményi iskolában, sőt óvodában és bölcsődében egyaránt. Miért? Mert az úgynevezett “Mesés hármas”-ban gondolkodik a tanári kar és a gyerekek személyiségfejlődésére fektetik a hangsúlyt.

“Mesés hármas”, ahogy Jegesné Rémesi Irén mesélte a veszprémi Báthory István általános iskola 27 éve működő Kék Madár Programjáról az idei VIII. Szülőnek lenni konferencián, “A gyermek intézmények (bölcsőde, óvoda, iskola) szerepe a gyermek személyiségfejlődésében” című előadásában.

"Kölcsönösen segítene a szülőknek és az intézményi dolgozóknak, az együttműködés, amiről az utóbbi időben kölcsönösen leszoktunk. Elvárásokat támasztunk egymással szemben, hogy "ez nem az én dolgom, hanem a szülőé, vagy az iskoláé", és közben a gyerekeink támasz és segítség nélkül maradnak.

Nem állítunk nekik megfelelő szabályokat és nem jelöljük ki kellően a határokat, de nehezen viseljük, hogy kevésbé kitartóak és saját szabályaik, normáik szerint működnek.”

De mit jelent ez a mesés hármas?

Szülő-gyerek-pedagógus, együttműködés, őszinte figyelem, összetartás, tanácsadás, informálás, értékrend átadás, közösségi lét, kölcsönös bizalom, tisztelet és őszinte, nyílt kommunikáció, megfelelő keretek között.

Ezzel a rövid mondattal le is írtam egy álomiskola jellemzését.

De mitől lehet igazán egy iskola álomiskola? Az előadást és a pódium beszélgetést végig hallgatva, melyet volt szerencsém levezetni a konferencián több kiváló szakértőt meginterjuvolva, arra jutottam, hogy:

• Ahol nem a történelmet vagy irodalmat tanítják, hanem a gyereket!
• Ahol egy fejlődő közösség részesei leszünk, ahogy átlépjük az iskola kapuját.
• Ahol tudom, hogy gyermekem biztonságban van nem csak fizikailag, de érzelmileg is.
• Ahol közös ügyünk és célunk a gyermekek személyiségfejlődése.
• Nem a tudásátadáson van a hangsúly, hanem a gyermeken.
• Fontos alapja a tanításnak az értékrend átadása.
• Jó közösség, ahol ismerjük egymást szülők-gyerekek-pedagógusok.
• Figyelünk egymásra, bízunk egymásban, tiszteljük egymást és őszinték vagyunk, mind a pedagógus-gyerek / gyerek-pedagógus, pedagógus-szülő / szülő-pedagógus és természetesen a szülő-gyerek / gyerek-szülő viszonylatokban.

Ennek alapja és pulzusa a pedagógus, a gyermek a szíve és a szülő a test maga. Az intézményi közösséget a pedagógus tudja lüktetni, éltetni, de kell hozzá a szülő is, gyerek is. Egymást kell, hogy támogassák a közös cél érdekében, hogy gyermekünket érzelmi, fizikai és mentális biztonságban “nevelhessük” együttműködve.

Mit tehet a pedagógus?

Irén meglátása szerint attitűd váltásra van szükség. A pedagógusoknak és szülőknek be kell látniuk, hogy a tanításon túlmutat a pedagógus szerepe és feladata. Fontos szerepe van az értékrendek átadásában, a szülőkkel és gyerekekkel való együttműködés milyenségében.

A mai világban veszendőben van az egyenrangúság fogalma, helyette a kölcsönösen kiszolgáltatottság van jelen. Hogyan lehet ezen változtatni? Első sorban közösen, egyenrangú és közvetlen kommunikációval és a hatalmi hierarchia visszaszorításával. Milyen sokat tud változtatni a kommunikáción, ha a pedagógus és szülő nevén szólítják egymást, az “anyuka vagy apuka”, “tanárnő vagy tanár úr” megnevezés helyett. Vagy ha a gyermek a tanárt Irénke néninek szólíthatja a formális tanárnő megszólítás helyett? A magázódást cseréljük le tiszteletteljes tegeződésre, ha úgy kényelmesebb. Lényeg, hogy feszengés nélkül tudjon a “hármas” egymással kommunikálni, partneri viszonyt kialakítani.

A megfelelő keretek is elengedhetetlenek. Általában az intézményekben nincs egy nyugodt helység, ahova elvonulhat a pedagógus és szülő egy zavartalan beszélgetésre, tanácsadásra. Szülőként sokfélék vagyunk, sokféle háttérrel rendelkezünk, a szerencsésebbek tanultak pszichológiát és nevelési módszereket, de aki nem, annak segítsünk szakértőként tanácsokkal, informálással, hogy jó szülővé váljanak.

Legyünk bátran rugalmasak és találjunk felületet a gyerekekkel való őszinte kommunikációs tér kialakítására. Ma már szerencsére egyre több tanóra keretében van például beszélgető kör.  Ezáltal a nevelő megtudhatja, hogy indult a gyermek napja, mi történt vele otthon, milyen érzésekkel, gondolatokkal érkezett az iskolába. Sok esetben értelmet nyerhet a gyerek viselkedése, lehet hogy rosszul indult a napja, mert anya otthon felejtett valamit és ezért elkéstek az iskolából.

Ahogy Irén is említette a sikeres együttműködés alapja a kölcsönös bizalom és tisztelet és a nyílt kommunikáció. Mindezekre azonban teret és időt kell adni. Egy álomiskolában van közösségi lét. Sok közös programot szerveznek, hagyományőrző ünnepségek, mulatságok, projekt bemutatók, közös kirándulások, szülői klubok formájában. Kiaknázatlan kincsesbánya ez, mely lehetőséget teremt, hogy a pedagógus szaktudását megmutassa, láthatja a szülő, hogy viselkedik bizonyos helyzetekben, ezzel is mintát tud mutatni. Ráadásul jelentős többlet erőforrást jelent, ha a szülőket bevonja a pedagógus, nagyon sok teendő alól tudják tehermentesíteni egymást egy együttműködő, összefogó csapatban, ahol közösen szervezik, oldják meg ezeket a különleges alkalmakat (az egyik szülő buszt szervez, a másik palacsintát süt, a harmadik mesél a gyerekeknek az időjárásról, mert meteorológiai szakértő, a nagyi kenyeret dagaszt és a  nagypapa kosarat fon, stb.)

Wow, micsoda közösség! Én is ilyen iskolába szerettem volna járni gyerekként és gyermekeim iskolai éveit is így képzelem el. Szülőként és képzett szülői tanácsadóként biztosan fogok tenni azért, hogy a “mesés hármas” világába járhassanak gyermekeim.

AlohaMom

*A cikk témáját és alapját Jakabné Rémesi Irén előadása ihlette és annak nyomán készült a VIII. Szülőnek lenni konferencia 2019-ról.

#AlohaMom, #mindenkibenottvanajó, #együttlennijó

Ha úgy érzed hatással volt rád a gondolatom, örömmel veszem, ha megosztod másokkal is, elküldheted barátaidnak, ismerőseidnek, hogy bennük is elindulhassanak gondolatok, érzések a szülőséggel, anyasággal , apasággal kapcsolatban. Fantasztikus érzés lenne, ha a munkámnak hatása lenne és minél több anyukához és apukához eljutna.

Számomra is fontos, hogy tudjam milyen érzéseket keltenek benned gondolataim. Megköszönöm, ha bármilyen formában jelzed felém, akár a tetszik gomb megnyomásával.

Ha szeretnél hetente beleolvasni a gondolataimba, akkor jelölj be nyugodtan Facebookon, vagy kövess itt a blogon.

Aloha és Mahalo