Mit jelent az, hogy belső érték? Mindenkinek van ilyen? Gondolkozunk ezen az életünk során? Nem hinném. Hacsak nem futunk bele egy mély baráti eszme cserébe.

Kell amúgy ezen gondolkodni vagy csak úgy van? Hogy alakul ki az értékrendünk, ami szerint élünk? Ami alapján kommunikálunk szüleinkkel, testvérünkkel, barátainkkal, önmagunkkal, majd ami alapján megválasztjuk életünk fontos állomásait - a munkánkat, hivatásunkat, barátokat, amely eszmék mentén párt választunk, ahogy gyerekeket nevelünk és ahogy a világot látjuk? Ti tudjátok mik az értékeitek?

Mit látnak meg benned az emberek? Ők, hogy látnak téged? Te tisztában vagy a saját értékeiddel és érték rendeddel? Észreveszed a jó tulajdonságaidat?

Én sokáig ezeken nem gondolkodtam, csak éltem az életem, viselkedtem ahogy tanultam és ahogy jónak láttam. De honnan tudtam, hogy az a jó viselkedés számomra? Nyilván a családból sok mindent hozunk, ahogy az iskolából is, mind a tanárainktól, a gyerekkori és jelenlegi barátainktól, az életünket befolyásoló emberektől. De hogy alakítottam ki a saját értékrendemet? Nyilván összegyúrtam az eddigi tapasztalataimból, de nem hiszem, hogy lajstromba vettem volna, hogy milyen értékek léteznek és azt mondtam volna, hogy na én olyan ember akarok lenni, aki vicces, kedves, segítőkész, boldog, szeretetreméltó, békés, felelősségteljes, együttműködő, alázatos és a többi.

Mikor meg szoktam kérdezni az embereket, hogy mi az ő legjobb tulajdonságuk, akkor meglepő válaszok érkeznek. Van aki csak elgondolkozik, és van aki egyből rávágja, persze viccesen, hogy nehogy átlássunk a szitán, hogy neki nagyon sok van. Mikor konkrét választ kérek tőlük, akkor kicsit elcsendesednek és van aki azt válaszolja, hogy nincs is neki. Mikor először találkoztam ezzel a válasszal, ledöbbentem.

2015-ben, mikor kismamaként - akkor volt 6 hónapos a kisebbik fiam - éltem életem, részt vettem egy nemzetközi program - Living Values magyarországi képviseletének, a B.É.K.E. - szervezésében egy úgynevezett Szülői klubban. Havonta találkoztunk és igen elgondolkodtató beszélgetések és élmények értek. Elkezdtem töprengeni, hogy hova is tartok, mit is akarok az életben, milyen is vagyok én magam valójában, mit is szeretnék a gyermekeimnek átadni magamból, és mi az amit tudok is adni nekik, és legfőképp hogyan. Ez bizony elindított egy komolyabb önismereti úton, melynek persze sok állomása volt és lesz is még, de életem egyik legjobb utazása tele “repülős utazással a magasba, majd hirtelen mélyrepülés, gyönyörű naplemente a felhők felett és szakadékok szélén táncolás, sötét erdei séták, barlangok szájában álldogálás, pislákoló fények követése” és hasonlók.

Nagyon örülök, hogy elkezdtem magam megismerni és felfedezni, hogy mi mindent tudok adni a világnak. Csilla vagyok, kiegyensúlyozott, magabiztos, sikeres, tiszta, gyönyörű nő. Boldogságban, harmóniában és biztonságban vagyok. Szeretettel kiállok magamért. Szabad vagyok, amit érzek és gondolok az jó, hallgatok magamra. Szeretetben élek. Mindent pont időben cselekszem. Könnyen és szeretettel ápolom testem. Békében élek magammal. Higgadt vagyok, egyensúlyt teremtek, egyensúlyban vagyok. Hiszek magamban. Pozitív vagyok. Tetteim úgy jók, ahogy vannak. Hagyom érvényesülni kitartásom. A jólét támogat engem. Belső lángom ég. A cél magam vagyok.

Mottóm, amit minden fórumomon olvashattok: “A gyerekeinkért kell tennünk magunkért!”

Egy anya mindig is az első és a legbiztosabb pont egy gyermek életében. Mindig Te leszel az első gondolat számára, benned jött világra, különleges kapcsolat van köztetek. De bizony egy apa is kellett hozzá :) Az apa tudja adni a biztonságot, férfi mintát, barátot, erőt, tisztánlátást, borostát, hancúrozást, dörmögést, kalandot, birkózást, farkastörvényeket, oltalmat.

Azt vettem észre mostanában, hogy az anyukák hajlamosak megfeledkezni ezekről a szerepekről és inkább egy gyermek körüli segítőnek tekintik őket, akit irányítani kell, hogy mit és hogyan kell a gyerekkel csinálni, hogy kell ellátni, ez főleg pici gyerekes családokban jellemző észrevételem szerint. Sokszor látom, hogy nem adnak elég bizalmat az apukáknak, hisz ő az anya, aki igazán érzi mi kell a gyerekének. Pedig az apák sokkal többek! Lehet, hogy kicsit fogni kell a kezüket és ami nekünk anyáknak ösztönből jön, azt meg kell mutatni nekik, főleg az elején. Időt kell nekik hagyni, hogy apává váljanak és nem elvárásokat támasztani.

Igenis, alkalmasak az apukák is, hogy egy pár hetes vagy hónapos babát ellássanak pár óra erejéig (vagy tovább is ;)). De miért is lenne erre szükség? Az énidő megteremtése miatt. Már egy pár hetes baba mellől is ér elmenni egy laza sétára két etetés között, vagy otthon maradni aludni egyet, míg a kis csapat sétál a környéken.

Bízzunk bennük, segítsünk az apukáknak beletanulni. Ne felejtsük el, hogy ő a társunk, partnerünk!

Apukák, titeket pedig arra biztatlak, hogy adjatok időt párjaitoknak. Ha látod, hogy kicsit feszült a hangulat, de nem tudod, hogy segíts a pici baba mellett, akkor adj neki pihenő időt, küldd el vásárolni, egy sétára a ház körül, vagy közvetlen etetés után vidd el a picit sétálni, hogy az egész napos anyaságból legyen egy kis pihenés.

A munkából is kell néha ebéd-, kávé-, levegő szünet, de nem biztos, hogy a munka közben ezt belátod, csak ha a kollégád szól, hogy gyere igyunk egy kávét, akkor jössz rá, hogy a kis kikapcs után milyen könnyen megy a munka....

A sok jó és örömteli pillanat mellett sok nehéz is van, az érzelmi hullámok jönnek mennek, amin könnyebb közösen átevezni megértésben és egymást támogatva. Figyeljetek egymásra, adjatok időt magatoknak, párotoknak, gyerekeiteknek!

#AlohaMom

Összegyűjtöttem néhány gondolatot a nyárra, ez az én “négy K-m, hogy nyáron is kiegyensúlyozott szülők lehessünk”, mely segít megtölteni a nyári napokat tele vidámsággal, csökkentik a frusztrációt és akár az év többi napján is működik. Néhány pontban összecseng a korábbi gondolataimban megfogalmazott 10+1 tippel, hogyan őrizd meg stabilitásod a mindennapokban. Íme a négy K:

Következetesség / Légy határozott

Világosan fogalmazd meg az alapvető határokat, elvárásokat és a következményeket, melyre számíthatnak a gyerekek, ha nem úgy alakulnak a dolgok, és ami a legfontosabb, hogy tartsd is be azokat, mikor megszegik az alap szabályokat. Könnyű kiengedni, és hagyni az események folyását vagy elveszíteni a kontrollt a nyári szünetben, ha nincs néhány kiindulópont. Nálunk például alap szabály, hogy ha strandra megyünk, nem hagyjuk el a standot anya nélkül, nem megyünk vízbe anya engedélye nélkül és ha elveszne valaki, akkor van egy fix találkozási pont, ahonnan addig nem mozdulunk, amíg értünk nem jön anya vagy apa, ha együtt a család. Mindent megbeszélés tárgyává teszünk és ha hiszti van, akkor pakolunk és megyünk is vissza a házba.

Tedd világossá, hogy következetes vagy és a gyerekek is tudni fogják, hogy bízhatnak a szavadban, úgy lesz, ahogy mondod.

Korrektség / Légy korrekt

A következménynek passzolnia kell a cselekményhez. Legyen néhány következmény a tarsolyodban így könnyen tudsz reagálni az adott szituációra mintsem hagyni az eseményeket kifolyni a kezedből. Ha visszatérő cselekményről van szó, akkor a következményt előre meg kell határozni, hogy a gyerek tudja mire számíthat és jobb döntést hozhasson a következmények ismeretében.

Egyszerű példa, mégis működik. Nyár van, a strandon millió hívogató csábítás, cukorka, édes löttyök, fagyi, jégkrém… Még mi is könnyen elcsábulunk, nemhogy egy gyerek. Mi megkötöttük azt az egyezséget, hogy minden nap lehet valami finomságot választani, ha aznap szépen esznek reggelit is és ebédet is. Ha nem így történik, bizony nem könnyű nemet mondani, mikor rád néz a két kérlelő szempár, de általában elég csak egyszer végig vinni a következetességet, utána minden működik szépen a maga útján. 

Karnevál / Légy vidám, mókázz sokat

Annak ellenére, hogy a nyár sokszor munkásabb időszak nekünk anyukáknak, találd meg a saját örömödet, alakíts ki egy rutint, ami lehetővé teszi, hogy te legyél a mókás anya és élvezd, hogy te teszed emlékezetessé azokat a bizonyos pillanatokat ahelyett, hogy mindig stresszelnél azon, hogy már megint vízbe kell menni a gyerekekkel, már megint moshatod a törölközőket és a ruhájukat a fagyi foltoktól, már megint fogócskázni kell, vagy hogy már megint nasit esznek vacsorára!

Töltsd meg vidámsággal a magad örömére is a pillanatokat!

Kreativitás / Légy rugalmas

Tanulj meg a flowban élni - jó példával szolgálsz a gyerekeidnek, ha azt látják, hogy ha a dolgok nem szükségszerűen a tervek szerint haladnak Te akkor is tudsz és hajlandó vagy gyorsan váltani. Ha például egy kinti programot terveztetek, de mikor reggel esős napra ébredsz, akkor is van egy tartalék terved és gyorsan kínálsz egy izgalmas alternatívát mindenféle dráma és kétségbeesés nélkül!

A nyár az az időszak, amikor élvezzük a változást a szokásos hétköznapoktól eltérve. Lehetőség arra, hogy más érdeklődési körökre vagy tevékenységekre fordítsuk a közös időt, amire amúgy nem sok időtök jut az év többi részében.

Próbáljatok ki valami váratlant, teljesen újat, amit Te magad is csak ritkán tennél. Menjetek el kajakozni, kirándulni az erdőbe, készülj megoldandó kis feladatokkal az útra, keressetek egy állatsimogató helyet, menjetek el egy lovardába, próbáljátok ki a lovaglást, biciklizzetek csak úgy céltalanul.

Mindennek a lényege, hogy töltsd fel- és meg a nyarat, hogy Te is és a gyerekek is feltöltődhessenek az év többi napjára!

#AlohaMom

Reggel felkelsz, elkezded a finom, friss, forró kávét kortyolni, direkt korábban keltél mint a gyerekek, hogy legyen egy kis énidőd, esetleg még egy könyvet is kitettél az asztalra, hogy izgalmas gondolatokkal induljon a nap… :) Az első korty kávénál már hallod a tipegő kis lábacskát és megjelenik előtted két kis álmos szemecske...

Rá kell jönnöm, hogy minden sokkal lassabban és mégis sokkal gyorsabban megy, ha az embernek gyereke van. Ez egy furcsa kettősség.

Nehéz megszokni, hogy ha eltervezek valamit, akkor azt biztos, hogy nem akkorra és nem olyan ütemben végzem el, ahogy azt elgondoltam. Miért? Mert mindig közbe jön valami. Írtó rugalmasnak kell lenni a mindennapokban, hogy ne bolonduljon meg az ember.

Reggel felkelsz, elkezded a finom, friss, forró kávét kortyolni, direkt korábban keltél mint a gyerekek, hogy legyen egy kis énidőd, esetleg még egy könyvet is kitettél az asztalra, hogy izgalmas gondolatokkal induljon a nap… :) Az első korty kávénál már hallod a tipegő kis lábacskát és megjelenik előtted két kis álmos szemecske, aki az öledbe akar ülni. Pár perc és egy másik kis csattogó lábacska hang követi, aki szintén az öledbe készül. Le is teszed a kávét, megölelgeted a két csöpséget, majd már készíted is a reggeli kakaót és kalácsot, hisz imádod a kis mezítlábasokat, ők az elsők. Majd fél óra múlva észre veszed a kávédat, eszedbe jut, hogy milyen finom volt az a bizonyos első korty, bele is szürcsölsz gyorsan, hogy felidézd az élményt, de már rég késő :) melegítheted és gyorsan felhörpintheted, ha jót akarsz magadnak, mert a nap már rég elindult, indulás a játszóra. Dédelgeted a nap folyamán, hogy a délutáni alvásnál bepótolod azt a pár oldalt a könyvedből… A szerint is igazítod a napot, hogy egy jó futkosós játszózás után, otthon össze dobsz valami tápláló ebédet, amíg a srácok kicsit csendeskednek a szobában és alig várod az ebéd utáni csendes pihenőt. Már kezded sejteni ebéd közben, mikor a két srác kacarászik és aktív, hogy más lesz a program, de azért még reménykedsz… Behúzod a függönyt, olvasol egy mesét, énekelsz egy altatót, de semmi. Csak rötyögnek és azon fűznek, hogy menjetek vissza a játszóra, játszatok bújócskásat, menjetek biciklizni, eszük ágában sincs aludni. Gyorsan rájössz, hogy ez a hajó is elúszott… Újabb remény, hát jó, majd így legalább estére jól lefáradnak és akkor jön el a Te időd…  Eljön az este egy csodás nap után a gyerekeiddel. Megjön apa, jót hancúroznak, ami még fárasztja őket, de persze fel is pörögnek tőle, így megint egyre messzebb kerül az a könyv. Este 9 óra, elaludtak. Csend van. Párod hozzád bújik, megkérdezi milyen volt a napod, Te is megkérdezed hogy telt az övé és egyszer csak este 11 óra. Ránézel az asztalon heverő könyvre és azzal zárod a napot, hogy holnap új nap jön, hátha ki is tudod nyitni… :)

Azt gondolhatjuk, hogy az anyává válás és annak is különösen az első időszaka életünk legboldogabb és legszebb időszaka… De mi van ha valaki ezt nem így éli meg? Mi van ha valakit frusztrál, hogy már egy ideje nem olvasott egy sort sem abból a bizonyos könyvből? Egy ideig el tudjuk magunkban nyomni ez irányú vágyainkat és frusztrációnkat, de vajon meddig és vajon el kell e nyomnunk vagy jobb ha teszünk érte vagy ellene?

Azt gondolom, hogy a családunkért kell tennünk magunkért! Hogy ne kerülhessen elő az önmarcangolás, hibáztatás, bűntudat és még sorolhatnám a istát, hanem helyette harmóniában, egyensúlyban élhessünk mind a párunkkal, gyermekeinkkel, és nem utolsó sorban önmagunkkal.

Korábban már feltettem ezt a gondolatot, de most nagyon erősen megjelenik előttem, rajta ragad a szemem (van egy úgynevezett álomfalam, ahova gyűjtöm a gondolataimat, sokatmondó idézeteket, képeket, bármit, ami inspirál):

Minden tőlünk függ, belőlünk ered. Majdhogynem mindegy milyen mondjuk a külvilág támogatása vagy ellenvetése, ha mi rendben vagyunk magunkkal. Szerintem nem bűn ha nem csak anyák akarunk lenni, a környezetünk elvárásaival szemben, miszerint csak az a helyes, ha vállaltál gyereket, akkor legyél 100% anya és még élvezd is minden percét, mindegy, ha fáradt vagy és nehezen viseled csak mosolyogj és ne panaszkodj. De szerintem nagyon is lehet és kell is panaszkodni. Néha kell időt kérni mind magunktól, mind a közvetlen környezetünktól, hogy azt a pár sort elolvashassuk a könyvünkből és ne csak késő este, fáradtan.

Kell, hogy megértésre találjunk a párunkban, a nagyszülőkben, a szomszédasszonyban, barátnőben vagy egy megértő beszélgető körben. Sokaknak talán még mindig fura ha mégsem idomul e elvárás alá minden anya és vágyunk énidőre. Vágyhatunk már akár egy pár hetes baba mellett is. Ha mást nem csak egy óra séta egymagadban, a kedvenc könyveddel…

Miért is lenne erre szükségünk? Engedjetek meg egy hasonlatot: Ha mondjuk az embernek a munkával van tele a feje, akkor is kell egy kis levegőzés, egy kávé, egy pár szó a kollégánkkal, hogy utána újult erővel, új gondolatokkal térjünk vissza az asztalunkhoz, nem igaz? Hát ezzel egy anya is így van, hisz az ő munkája a gyerek és a háztartás, ráadásul ő nem teszi le a lantot délután 5-kor, 6-kor….

A magunkra szánt idő fontossága és az önmagunkba vetett hit megtartása, annak növelése elengedhetetlen egy kiegyensúlyozott, boldog édesanya számára. Merjetek időt szánni a csendre, magatokra, édesanyák és kérjétek bátran a támogatást ennek megteremtésére!

10+1 tipp hogyan őrizd meg stabilitásod a mindennapokban, nyári időszakban is, mikor a gyerekek nyaralnak, te pedig 0-24 órázol…

1. Világosan fogalmazd meg az elvárásokat és a következményeket, tartsd is be azokat.
   Egyezzetek meg a legfontosabb betartandó szabályokban. Ha egyedül vagy a gyerekekkel, akkor bizony sok energiád elmegy a felügyeletre, különösen, ha az időtök nagy részét vízparton töltitek. Beszéld meg velük, hogy segítsétek egymást és mindig mindent együtt csináljatok, közösen megbeszélve ki mit szeretne, így mindenkinek az igénye teljesülhet. Nálunk például alapvető szabály, hogy vízbe csak együtt megyünk, vagy a strand területét elhagyni soha nem szabad, és ha valahogy elhagynánk egymást, akkor pedig az eszükbe véstük, hogy hol találkozunk, és hol várjuk egymást.
   
   
2. Légy rugalmas és nyitott!
   Jöhet bármi és nem biztos, hogy megéri mindig kiállni az általunk felállított korlátok merev szabályai mellett (persze a néhány alapszabályt kivéve), nem bűn, ha idő közben másképp látod a szabályrendszereteket és mersz változtatni. Nem esik csorba a tekintélyeden.
   
   
3. Szervezz tudatosan programokat!
   Találj ki minden napra valami érdekes programot, legyen terved, ami persze arra jó, hogy eltérj tőle, de legalább van valami, amihez nyúlhatsz. Fáraszd le őket délelőtt egy hosszabb bicikli túrával, egy délelőtti strandolással sok vízben ugrálással, meglátod, csend lesz ebéd után.
   
   
4. Tervezd meg a heti étrendet!
   El sem hiszed mennyire nagy segítség a mindennapokban, ha előre tudod, mit fogsz főzni és az ahhoz szükséges alapanyagok már a hűtőben várnak. Persze a tervezés során ütemezz be egy nap vásárlós programot, hogy felkészülj.
   
   
5. Fordíts időt magadra is!
   Használd ki az időt magadra, ha a gyerekek találnak valami mélyebb elfoglaltságot. Ha vagy olyan szerencsés, hogy a gyerekek még alszanak délután, akkor Te is feküdj le pihenni, de legalább meditálj. De NE a házimunkát végezd el, hanem fogj egy könyvet és olvass el akár csak 5 oldalt! Meglátod az is megéri! Vagy főzz egy kávét és ülj le az árnyékba csendben, hagyd a gyerekeket és csak gyönyörködj bennük. :)
   
   
6. Használd ki a homokozó időt!
   Beszélgess új emberekkel, de igyekezz kerülni a csak gyerek témát, róluk mesélsz eleget a nagyszülőknek, barátoknak. Hidd el a másik anyuka is értékelni fogja, ha más témát indítasz.
   
   
7. Fektesd le őket korán.
   Húzd el a függönyt a gyerekszobában, mikor a kádban pancsolnak, csinálj késő esti hangulatot akár már 8-kor (nálunk későn fekvők a gyerekek :) a 8 is korán van, pláne nyáron, mikor még jóformán süt a nap), hogy minél előbb elaludjanak és jöhessen egy kis kikapcs a számodra is!
   
   
8. Apa idő teremtés…
   Hétvégén, mikor megjön apa, hagyd hancúrozni a gyerekekkel és ülj ki egy kicsit a kertbe, teraszra, menj el egy rövid sétára. Nem fognak hiányolni, hidd el észre sem veszik, hogy nem vagy ott :) Sőt, legyen ez az Ő idejük! Szükségük van rá és Neked is sokat fog számítani, hogy csend volt körülötted akár csak egy fél órára.
   
   
9. Apa idő avagy vegyél ki egy kis szabadságot!
   Akár pár órát is. Szervezz le egy barátnős sütizést, ülj le valahol egy könyvvel a kezedben, vigyél fülhallgatót és egy érdekes hangos könyvet, esetleg hallgass bele Brian Tracy Phoenix szemináriumának egy előadásába, menj el egy moziba, fuss egyet vagy sportolj kedvedre. Nevezzétek ki a Te idődet az Apás időnek egyben! Meglátod, hogy fogják élvezni a gyerekek és az apa-gyerek kapcsolatot is mélyen erősíti, ki vannak éhezve az apával töltött külön időre.
   
   
10. Add át magad a gyerekekkel töltött időnek.
    Játssz velük, mintha Te is gyerek volnál, meglátod sokkal gyorsabban és élvezetesebben telik az idő! Persze most arra gondolsz, hogy ez természetes és én mindig így vagyok a gyerekeimmel. De mikor már kezdesz fáradni és kevésbé vagy türelmes, akkor erre érdemes emlékeztetned magad, hogy élvezd a játékot, éld át és meglátod mennyivel jobb és minőségibb az együtt töltött idő, még ha huszadszorra is kell ugyanazt a történetet eljátszani a műanyag katonákkal vagy Barbie-val.
    
    
11. Ne felejts közös családi programokat csinálni!
    Miután kisimultan térsz vissza a szabad órádról, meglátod mennyivel emlékezetesebb és kiegyensúlyozottabb időt tölt együtt a család! Hisz ezért csinálunk mindent, nem igaz?!

Bízom benne, hogy adtam új ötletet vagy nézőpontot számodra! Persze még sorolhatnám az ötleteket, de azokat majd egy másik alkalommal. Lényeg, hogy élvezzétek a pillanatokat és éljétek meg, és mindenképp teremtsetek magatokra időt! Szép nyarat kívánok! :)

Már készül a következő cikkem, ha tetszettek a gondolataim, akkor kövess itt vagy Facebookon az AlohaMom oldalon.

Csilla

Múltkori témám “A merj változtatni és változni”... Hát ezt most meg is kaptam az élettől feladatnak, hogy megtaláljam ismét a változtatás módját és útját...

Megkezdődött a nyári szezon: két kisfiú, Balaton part, ingázó apa, 3 hónap…

Azt hiszem mikor olvasod e sorokat arra gondolsz: “Azta, de szerencsés ez a csaj, micsoda lehetőség, én is ott tudnék tölteni 3 hónapot a Balatonnál, munka terhe nélkül, kertes házban, csendben, nyugalomban, sokat pancsolva a vízben, egy jó könyvvel a kezemben, ebéd utáni nagy szunyával egy hűs árnyékban, esténként, mikor a srácok alszanak egy frissítő pohár bor kíséretében nézném a csillagos eget…” Ugye milyen jól hangzik?! :) De vajon ezt 3 hónapon át tudjuk is kivitelezni 0-24 órás többnyire egy személyes felügyelet terhe mellett?

Szerintem lehetséges, bár nem mondom, hogy én nem éltem és élek meg lelki hullámvölgyeket, -hegyeket, de ha meg tudjuk őrizni lelki stabilitásunkat és kiegyensúlyozottak vagyunk, akkor bármire képesek vagyunk.

A kiegyensúlyozottság az a képesség, hogy egyszerre használjuk a fejünket és a szívünket.

Hogy néz ki valójában az előszóban említett nyár, legalábbis az én megéléseim alapján?

Azt hiszem normális családi állapotban is megtapasztalható az "egyszülőség", például esetünkben, amikor az ember leköltözik 3 hónapra a Balatonra, javarészt egyedül két kisgyerekkel. Tudom, ez most túlzásnak hangzik, de ha belegondolsz vagy netán már tapasztalatod is van benne, akkor érted mire gondolok.

Az első 1 hónap még igazi nyaralás, élvezed minden percét, a gyerekek mosolyát, jókedvét, jó velük futkározni, biciklizni, labdázni, a strandon együtt fagyizni, ugrálni a vízben. Hétvégente pedig örül mindenki, hogy együtt a család. Aztán kezdődnek a kicsit nehezebben megélt napok. Elkezdesz vágyni egy kis csendre, egyedüllétre, önálló döntésre, nyugalomra a parton, eleged van a fagyiból és a maszatos, ragacsos kezecskék állandó törölgetéséből, nem akarsz többet a vízbe menni, labdázni, nincs kedved lecuccolni a partra a sok vízi felfújható játékkal a hátadon, valahogy elkezd minden kötelességgé válni. Mikor hétvégén veletek van a férjed legszívesebben otthagynád őket pár órára vagy egy hétre :), de aztán megszólal egy hang a fejedben: “De hát nem hagyhatom itt őket, végre együtt van mindenki, pont most legyek önző? Hogy is tehetném?” És ennyiben is hagyod, aztán jön a hétfő, amikor irigykedve nézed a távolodó autót, hogy kedvesed egyedül alhat az ágyban otthon, “csak” dolgoznia kell menni és esténként lehet még egy sört is meg tud inni a barátaival.

Egy idő után az idegeid, a vágyakozó gondolataid és a türelmed próbára tesznek. Persze, ha hagyod!

Rajtad áll akár a Balatonnál vagy, akár otthon töltöd el a nyári szünetet még fő állású anyaként (bár szerintem egy anya mindig is fő állásban marad anya, mindegy, hogy dolgozik e már vagy sem…). Tegyél magadért, időről időre válaszd magad, hogy újra és újra 100%-ot adhass a családodnak magadból, töltsd újra az elemeidet!

Persze ez nem mindig ilyen triviális. Sokszor küzdök magammal én is, hogy az adott pillanatban tudjak maradni és lehetőségnek lássam, ne pedig tehernek. Gondolj bele, két kisebb gyerek mellett mire jut idő és energia már ami a magánéletedet illeti? Mikor tudjuk után tölteni az elemeket? Napközben a parton?! Esetleg este, mikor már elcsendesül a ház?! De akkor mire jut még energiánk? Tőlünk függ!

Ha stabil vagy belül és béke van benned, akkor körülötted is béke lesz. Gondolj csak egy jó erős gyökerekkel rendelkező fára. Ha stabilan kapaszkodik a földbe vastag, erős gyökereivel, akkor jöhet bármilyen nagy vihar nem tudja kicsavarni a földből, nem hajlik meg a nagy szélben.

Manapság a házimunka mellett rengeteget mondókázunk, csúszunk-mászunk, társasozunk, szerepjátékozunk, sétálunk, játszóterezünk. Ez mind már egy szülői elvárás önmagunk felé, a gyerekkel annyit kell foglalkozni és játszani amennyi a csövön kifér. Ezzel egyetértek, de csak egy bizonyos mértékig. Félek manapság elbillen a mérleg és többet próbálunk meg magunkból adni, mint amennyi van bennünk.

Elfelejtünk újra töltődni. Egy idő után a lehetőségeket sem látjuk és nem is keressük, talán azt gondoljuk nem is jár nekünk, hisz ez a dolgunk. De ha nem töltjük újra az elemeinket, akkor hogy tudjuk a gépezetet teljes kapacitással hajtani, legalábbis hosszú távon?

Meg kell találnunk a módját a feltöltődésnek. Csak bátorság, nyitottság és rugalmasság kell hozzá...

Következő cikkemben megosztom a titkom, hogy maradok stabil és kiegyensúlyozott anya, hiába hallom napjában százszor: "Anya, gyere játsszunk együtt!"

Kíváncsi vagy a folytatásra? Kövess itt az alohamom.blog.hu-n és és Facebookon is! 

Nemrég az AlohaMom Facebook oldalamon azzal a gondolattal foglalkoztam, hogy mennyire fontos a célállítás, fontos-e egyáltalán és a saját célom megfogalmazásán dolgoztam az elmúlt pár hétben vagy inkább hónapban. Arra jutottam, hogy a célom, hogy kiegyensúlyozott, magabiztos, sikeres, tiszta, gyönyörű nő akarok lenni és ezt át is akarom érezni, amellett, hogy jó, figyelmes, gondoskodó anya és feleség vagyok, ön megvalósító, vállalkozó, segítő, támogató, békés, higgadt és a helyemen vagyok.

Komolyan gondolom e a célom? Maximálisan! Májusban egyik hétvégén egy csodás napot tudhattam magam mögött a Haller utcai FMK gyereknapi rendezvényén a Belső Értékeinket Kibontakoztató Egyesülettel karöltve.

Sok emberrel beszélgettem és megerősítést kaptam, hogy milyen nagy szükség van a bennünk lévő jót megtanulni észre venni és értékelni magunkban. A gyerekeinkben olyan könnyű észre venni azt az eredendő jót! De magunkban is olyan könnyen rátalálunk?

Elkészítettük a nap folyamán az érdeklődőkkel az Értékeink fáját! Nézzétek csak milyen szép lett! Olyan jó tulajdonságokat írtunk fel, amelyeket a legjobban szeretünk magunkban. Te vajon melyik legjobb tulajdonságodat írnád fel a fára?

Felmerült bennem sok egyéb kérdés a rendezvény alatt, ahogy beszélgettem az emberekkel, mint például: Anyának lenni... Mit jelent ez? Honnan tudjuk hogy kell jó anyának lenni? Honnan tudjuk, hogy milyen tulajdonságokkal "kell" rendelkeznie egy jó anyának? Vagy apának... Honnan tudjuk, hogy legyünk jó szülők? Mi határozza meg azt a jóságot, ami ahhoz kell, hogy jó gyerekeket, majd felnőtteket neveljünk?

Ezekre is kerestük a választ a B.É.K.E. egyesülettel az FMK gyereknapi rendezvényén. Olyan sok jó tulajdonságot sikerült össze szednünk, amiket nem is biztos, hogy szoktunk magunkban értékelni…

Mint például: Tudás, Szépség, Szeretet, Boldogság, Hála, Egyszerűség, Türelem, Megértés, Kacagás, Szerelem, Adakozás, Személyes célok, Segítőkészség, Ölelés, Ártatlanság, Tisztaság…

Milyen szép szavak! De mi van mögöttük? Szerinted a mindennapokban használjuk ezeket a tulajdonságainkat? Mennyire befolyásolják a hozzáállásunkat?

Szerintem jelentősen! Ha megtanulunk a jó tulajdonságainkra odafigyelni és használni, akkor meglepő dolog történik.

Egyik kedvenc hasonlatom a gyom és a virág öntözéséhez kapcsolódik. Nem mindegy melyiket öntözöd a kertedben, mert amelyiket öntözöd, táplálod, az fog kinőni és az lesz a nagyobb, amelyikre nagyobb gondot/törődést fordítasz… Én szeretném, ha az én értékeim fája legalább ilyen szép nagy és dús lenne, mint a fenti!

Ha tetszettek gondolataim, kérlek oszd meg ismerőseiddel! Köszönöm! :) Mahalo!

A minap volt szerencsém kitekinteni a saját kis skatulyámból, kaptam egy másik szemüveget, melyen keresztül nézem életem. Mindenkinek vagy egy ilyen szemüvege. De tudjuk cserélni? Észre vesszük, ha érdemes lenne váltani? Van esetleg a környezetünkben egy “látszerész”, aki észreveszi, hogy másikat kéne csináltatni? Észre vesszük egyáltalán, hogy ott csücsül az orrunkon, ápoljuk, megtörölgetjük néha? Vagy el merünk menni egy “látszerészhez”, aki segíthet?

Tegnap volt szerencsém egy egyszülős kör beszélgetésben részt venni és pici betekintést nyerni mások élethelyzetébe. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy adtak rám egy másik szemüveget, sokat tanultam megint magamról mások tükrében. Nagyon élvezem ezt az utat, a nyitottságot a világra, a sokféle élethelyzetből való tanulást.

Visszagondolva korábbi önmagamra, mikor első babával voltam otthon - erről már írtam pár sort az egyik Facebook postomban. Valahogy így hangzana a mostani Csilla tanácsa az akkori Önmagam számára:

Emlékszem mennyire ki tudtam borulni, ha egész nap a lakásba szorultam - mondjuk mert esett az eső - a pár hónapos kisfiammal, aki mivel nem volt levegőn, nem érte elég inger, nyűgös volt, persze ugyan ezen okból én is az voltam, amitől ő még jobban nyűgös volt, hiszen a kis antennáival engem érzékel, és akkor folytathatnám, hogy ki volt nyűgösebb és miért. Ezeken a napokon nagyon nehéz volt másképp látni a világot. Bezárva éreztem magam, magányosan, egyedül hagyva és úgy éreztem nem is panaszkodhatom, hiszen a világ legcsodásabb élethelyzetében vagyok otthon, nem dolgozom, “csak” a gyerekkel vagyok, hálóingben lehetek egész nap, nincs gondom semmire, csak élveznem kellene minden percet. Kinek panaszoljam el, hogy ki akarok szabadulni, egy kis friss levegőt szívni? Kinek mondhatom el, hogy elegem van és nem is élvezem, hogy úgy érzem egy ilyen átsírt nap után, hogy én ezt nem is akarom? Ha szerencsés az ember lánya, akkor egy olyan férj áll mellette, aki mikor haza ér, akkor megértésre talál és együtt feloldják ezt a belső feszültséget, esetleg vállalkozó szellemű apuka lévén elküld  mondjuk sétálni, hogy kicsit egyedül lehessek. Minden apukát és más segítőt erre bátorítok, hogy ha tanácstalan, hogy tudna segítséget adni a gyerekek körül, akkor ez egy nagy ajándék, énidőt adni. Ha elkülditek akár csak 1 órára, hogy csináljon amit akar, biztos, hogy újra többet tud adni magából.

De ha nincs ilyen támasz, akkor kihez tud fordulni az anyuka? Nagyszülők, barátok. És ha ők sem támogatják? Hát ebbe kaptam betekintést az egyszülős klubban, ahol annyira eltörpült az én akkori kétségbe esésem... Ebből ered a tanácsom önmagamnak, hogy nézd meg az adott nehéz helyzeted másik szemüvegen keresztül és rájössz nem is olyan nehéz. Persze benne lenni mindig nehezebb, de ha rendben vagyunk magunkkal és figyelünk magunkra, a belső értékeink, ön tiszteletünk a helyén van, akkor minden könnyebb. Minden belőlünk ered, attól függ mi hogy állunk az eseményekhez. Mikor kitekintünk és észre vesszük a másik ember sorsát és kicsit belegondolunk, minden meg tud változni.

És tudjátok mit? Merjünk segítséget kérni, sőt messzebbre megyek el is fogadni azt! Merjük kimondani, hogy nem bírjuk! Akkor is, ha a nagykönyv szerint ennek nem így kéne lennie. Azt gondolom, ha annak idején kicsit jobban megengedem magamnak, hogy elfogadjam vannak nehezebb napok és nem kell annak a képnek állandóan megfelelni, amit a pelenka reklámokban látunk - mosolygós anyuk és csodásan gügyögő baba - akkor könnyebben meglátom a lehetőségeimet. Keressétek a segítséget klubokban, beszélgető körökben, bármilyen anyáknak szóló szervezésekben!

Minden változás az életben tanulás, ha meglátod a benne rejlő lehetőségeket.

Tetszettek a gondolataim? Osszátok meg Facebookon, Pinteresten vagy ahol jól esik! :)

Mi a szerepünk mint nő az életben? Definiáljuk ezt vajon magunknak? Szakértők már biztosan körbe járták ezt a témát, de mi magunknak vajon adunk valamilyen definíciót, célt, támpontot, amibe kapaszkodhatunk, amihez vissza nyúlhatunk, ha elveszítjük az egyensúlyunkat? Nekem nincs még ilyen definícióm... Itt az ideje, hogy legyen :)

Kiegyensúlyzott, magabiztos, sikeres, tiszta, szabad, higgadt, gyönyörű nő. Anya, nőies, kívánatos nő, feleség, isteni szerető, gondos háziasszony, jó barát, társ, értékes nő, egészséges, pozitív ember.

Azt hiszem kezdetnek nem rossz... :)