Bűvös hármas. Vízválasztó lenne anyaként? A pici babánkból óvodás lesz. Már más is fogja a kis kezét, más is mesél neki, más is megmutatja neki a világ csodáit. Kicsit olyan érzés, mint amikor egy többszörös világbajnokot versenyre hívnak és az eddigi biztos győzelmi mámort elvennék az embertől.

A napokban kezdtük a kisebbik fiúval életünk újabb szakaszát. Egész jól veszi az akadályokat, nagyon büszke vagyok rá. De lehetek őszinte? Magamra még büszkébb vagyok! :) Érzelmileg stabilan el tudom engedni a kezét, nem tekintgetek folyton vissza, hogy vajon ott áll e az ajtóban utánam sírva, mert tudom, hogy nem így van és már azt is tudom miért. Mert én rendben vagyok. Már el tudom fogadni, hogy más is fontos lesz az életében rajtam kívül, más felé is hasonló bizalommal lesz, tudva, hogy az én szerepemet soha senki nem töltheti be számára.

Bizony az első fiúcskánál nem sikerült ezeket a gondolatokat őszintén átélnem. Habár jól tudtam, hogy nekem kell erősnek és stabilnak lenni, ahhoz, hogy ő könnyen vegye az elválást, mégsem ment.

Reggelente látom anyatársaim könnybe lábadt szemét az utcán sétálva, elnehezedett szívvel. Szinte érzem, hogy az az aranyfonál, ami a szívéből indul ki és a pici szívében végződik, húzza vissza, mintha valami mázsás súly lenne rajta. Tudom, mert 2 éve (vagy talán 2 éven át) az én fonalamon is ott lógott az a súly. Most könnyed és csillogó, tudom, hogy sosem szakad el, nem veszít fényéből és nincs szükség rá, hogy súlyokat akasszak rá, mert azt a súlyt akkor ketten cipeljük.

Persze most könnyített a helyzet, mert nincs legkisebb, akivel távozom, fájdítva a nagyobbak szívét, hogy anya “megcsalja” őket és nem egyenlően kapnak a szeretetemből. Erre nincs biztos receptem, de azt tudom, hogy ha úgy tekintek az anyai teendőimre, mint a világ legtermészetesebb dolgára és nem nehezítem a szívem fonalának súlyát azzal, hogy a kicsikémet megcsalom, mert a picivel otthon vagyok, hanem tudom, hogy az ovis a “játékmenyorászában” van, akkor nem lehet gond. Találd meg a legtöbb pozitívumot a helyzetben és azokra koncentrálj. Picit lehetsz önző is és élvezheted, hogy a kicsivel vagy kettesben, hisz a nagyobbnak is megadtad ezt. Élvezd, hogy amíg a kicsi alszik, Te is pihenhetsz újra és magadat választhatod. (erről néhány gondolat egy korábbi írásomban)

Bátorítalak benneteket, hogy először a saját érzelmeiteket és őszinte gondolataitokat rakjátok rendbe az ovikezdéssel kapcsolatban. Hidd el, hogy azon a fonálon nem esik sérülés. De az sem baj, ha nem tudod meglépni, akkor gondold át mit is szeretnél a szíved mélyén, mit súgnak az anyai ösztöneid és cselekedj úgy.

Ha a szülőséggel kapcsolatban és a benned felmerülő bizonytalanságokról szeretnél beszélgetni, gyere el a holnapi Szülői Klubba!