AlohaMom

World Values Day - 2019. október 17. - Miért vagyok én értékes?

Ma már szinte mindennek van egy napja az évben, Édesanyáknak, Édesapáknak, Gyerekeknek, Állatoknak, Növényeknek. Hangsúlyozom szerencsére, mert legalább ezen az egy napon tudatosan odafigyelünk rájuk! De hol vannak a világ számára fontos értékek? Örömmel jelentem most már annak is van Napja, mégpedig nemsokára, október 17-én.

Mik azok az értékek? Szeretet, Béke, Boldogság, Tolerancia, Felelősség, Tisztelet, Együttműködés, Alázat, Becsület, Egyszerűség, Szabadság, Egység. Értjük ezeket a szavakat, de azt nem szoktuk tudni, hogy mennyire éljük is át- és meg- mindezeket az értékeket a mindennapjainkban. Te például hány százalékban használod az életedben mondjuk az Együttműködést vagy a Szabadságot?

Ha már szabadságnál tartunk, akkor Édesanyaként mennyi szabadságot adsz magadnak? Hajlamosak vagyunk elfelejteni magunkat. De ez hova vezet?

-> Kedvetlenséghez,
-> Türelmetlenséghez,
-> Magányossághoz.

Itt találsz 20 egyszerű és hasznos tippet, hogy ez NE következzen be. Kattints a letöltéshez!

Arról szoktunk beszélni, hogy van értékrendem, amitől nem vagyok hajlandó eltérni, meg hogy a gyerek értékrendje helyénvaló kell, hogy legyen. De azt tudjuk, hogy ezt hogy adjuk át a gyerekeinknek? Vagy egyáltalán tudjuk, hogy mi hogy fejezzük ki az értékrendünket?

Ha nem tudod a választ, itt az alkalom, hogy próbára tedd magad!

Fogadjátok szeretettel kolléganőm, Fried Zsófia - B.É.K.E. - Belső Értékeinket Kibontakoztató Egyesület elnöke és vezető trénere bemutatását a Word Values Dayről. És nézzétek meg a videót, melyben mindketten képviseljük Magyarországot a Word Values Day alkalmából! - A videó megtekintéséhez kattints a képre!

2019_oktober_17_ertekek_napja_ennek_az_evnek_a_temaja_az_ertekek_es_a_jolet.png

 

2019. október 17. -  ÉRTÉKEK NAPJA

 

Ennek az évnek a témája:az ÉRTÉKEK és a JÓLÉT

Mindenki jól akarja magát érezni. Mégis az értékek és a jólét közötti kapcsolatot alábecsüljük. Amikor nem az értékeink szerint élünk, akkor a saját jólétünk és mások jóléte hiányt szenved. Azonban, amikor ismerem az értékeimet, és az életemet azok alapján élem, akkor nagyszerűnek érzem magam és erősnek ahhoz, hogy másoknak is segítsek.

Az értékek a magja annak, akik vagyunk, és amint prioritást adunk az értékeinknek, azok megmutatják az egyediségünket. Ezek inspirálnak, motiválnak, ez a „szenvedély” a szívünkben, és az oka annak, amilyen dolgokat csinálunk, és ahogy tesszük azokat.

Mi fog arra inspirálni, hogy ezt tedd az Értékek Világnapja alkalmából, október 17-én?

1. Tarts egy „ÉRTÉKES” szünetet

Találjunk néhány percet, hogy elcsendesedjünk, tegyük tisztává a tudatunkat, és gondolkodjunk el azokon az értékeken, amik fontosak számunkra és szükségesek a jólétünkhöz.

2. Válasz ki egy ÉRTÉKET

Határozzunk meg egy értéket, ami valóban fontos számunkra, és gondolkodjunk el azon, hogy valóban éljük-e azt az értéket magunkkal és másokkal való kapcsolatainkban.

3. Végezz el egy feladatot, ami ezen az értéken alapul

Gondolkodjunk el annak a módján, hogy hogyan használhatjuk ezt a bizonyos értéket a kiválasztott feladatban, és hogyan tegyük még nagyobb mértékűvé az életünkben. Amilyen egyszerűen csak lehet, folyamatosan gyakoroljuk ezt.


A LIVING VALUES EDUCATION (magyarországi képviselője a Belső Értékeinket Kibontakoztató Egyesület) egy videót készített erre a napra, ami a következő linken található:  http://livingvalues.net/video/world-values-day-2019-video

 

AlohaMom

#AlohaMom, #mindenkibenottvanajó, #együttlennijó

Ha úgy érzed hatással volt rád a gondolatom, örömmel veszem, ha megosztod másokkal is, elküldheted barátaidnak, ismerőseidnek, hogy bennük is elindulhassanak gondolatok, érzések a szülőséggel, anyasággal , apasággal kapcsolatban. Fantasztikus érzés lenne, ha a munkámnak hatása lenne és minél több anyukához és apukához eljutna.

Számomra is fontos, hogy tudjam milyen érzéseket keltenek benned gondolataim. Megköszönöm, ha bármilyen formában jelzed felém, akár a tetszik gomb megnyomásával.

Ha szeretnél hetente beleolvasni a gondolataimba, akkor jelölj be nyugodtan Facebookon, vagy kövess itt a blogon.

Aloha és Mahalo

Címkék: Gondolatok

10 napos AlohaMom "Szánj időt magadra Anya!" kihívás...

2017-ben, mikor megszületett az AlohaMom projektem gondolata, akkor a motiváló erőm az volt, hogy segítsek megérteni az anyukáknak, hogy ne felejtsék el magukat. Miért fontos ez? Mert csak olyan állapotot tudunk magunkból sugározni, adni, amilyen állapotban vagyunk. Ha fáradt egy édesanya, rosszkedvű, ingadozó lelki állapotban van, akkor ezt is adja át gyermekének. Honnan tudom? 2 fiúgyermek édesanyjaként én is végig jártam önmarcangolás útját, hogy nekem az a dolgom, hogy a gyerekekkel legyek, mindig vidámnak, mosolygósnak kell lennem, állandóan játszanom kell a picikkel, minden nap főtt ételt kell előállítanom, rendnek kell lenni a lakásba és így tovább. De egy idő után e teher alatt megroppanunk, ha nem töltjük fel szükségleteinket emberi kapcsolatokkal, felhőtlen-, világmegváltó női beszélgetésekkel, egy mozival, egy kis csendes órával, bármivel…

„Szülőként való példamutatásod az, amit gyermekeid sokkal inkább megtanulnak, mint az, amit mondasz nekik. Arra nem emlékeznek, amire próbálod megtanítani őket. Arra emlékeznek, hogy te milyen vagy.” Jim Henson (bábjátékos, színész, karikatúrista – Muppet Show)

Ez az üzenetem és ezért állítottam össze egy kihívást, melyre invitállak Téged is, ha kicsit is kimerültnek, türelmetlennek és fáradtnak érzed magad anyai teendőid közepette… Gyere és töltődj fel velem! Add meg e-mail címed és küldöm a 10 napos kihívást!

A nyár folyamán már többen sikeresen végigcsinálták... Légy Te is bátor és vágj bele MOST!

10_napos_alohamom_szanj_idot_magadra_anya_kihivas.jpg

Címkék: Gondolatok

"Mesés hármas"

Létezik olyan, hogy álomiskola? Ráadásul intézményi keretek között? Bátran kijelenthetem, hogy igen. 2019. Május 21-én a Szülőnek lenni konferencián megismertem egy olyan modellt, melyet adaptálni kellene minden intézményi iskolában, sőt óvodában és bölcsődében egyaránt. Miért? Mert az úgynevezett “Mesés hármas”-ban gondolkodik a tanári kar és a gyerekek személyiségfejlődésére fektetik a hangsúlyt.

arms-around-3574596_1920.jpg

“Mesés hármas”, ahogy Jegesné Rémesi Irén mesélte a veszprémi Báthory István általános iskola 27 éve működő Kék Madár Programjáról az idei VIII. Szülőnek lenni konferencián, “A gyermek intézmények (bölcsőde, óvoda, iskola) szerepe a gyermek személyiségfejlődésében” című előadásában.

"Kölcsönösen segítene a szülőknek és az intézményi dolgozóknak, az együttműködés, amiről az utóbbi időben kölcsönösen leszoktunk. Elvárásokat támasztunk egymással szemben, hogy "ez nem az én dolgom, hanem a szülőé, vagy az iskoláé", és közben a gyerekeink támasz és segítség nélkül maradnak.

Nem állítunk nekik megfelelő szabályokat és nem jelöljük ki kellően a határokat, de nehezen viseljük, hogy kevésbé kitartóak és saját szabályaik, normáik szerint működnek.”

De mit jelent ez a mesés hármas?

Szülő-gyerek-pedagógus, együttműködés, őszinte figyelem, összetartás, tanácsadás, informálás, értékrend átadás, közösségi lét, kölcsönös bizalom, tisztelet és őszinte, nyílt kommunikáció, megfelelő keretek között.

Ezzel a rövid mondattal le is írtam egy álomiskola jellemzését.

De mitől lehet igazán egy iskola álomiskola? Az előadást és a pódium beszélgetést végig hallgatva, melyet volt szerencsém levezetni a konferencián több kiváló szakértőt meginterjuvolva, arra jutottam, hogy:

  • Ahol nem a történelmet vagy irodalmat tanítják, hanem a gyereket!
  • Ahol egy fejlődő közösség részesei leszünk, ahogy átlépjük az iskola kapuját.
  • Ahol tudom, hogy gyermekem biztonságban van nem csak fizikailag, de érzelmileg is.
  • Ahol közös ügyünk és célunk a gyermekek személyiségfejlődése.
  • Nem a tudásátadáson van a hangsúly, hanem a gyermeken.
  • Fontos alapja a tanításnak az értékrend átadása.
  • Jó közösség, ahol ismerjük egymást szülők-gyerekek-pedagógusok.
  • Figyelünk egymásra, bízunk egymásban, tiszteljük egymást és őszinték vagyunk, mind a pedagógus-gyerek / gyerek-pedagógus, pedagógus-szülő / szülő-pedagógus és természetesen a szülő-gyerek / gyerek-szülő viszonylatokban.

Ennek alapja és pulzusa a pedagógus, a gyermek a szíve és a szülő a test maga. Az intézményi közösséget a pedagógus tudja lüktetni, éltetni, de kell hozzá a szülő is, gyerek is. Egymást kell, hogy támogassák a közös cél érdekében, hogy gyermekünket érzelmi, fizikai és mentális biztonságban “nevelhessük” együttműködve.

Mit tehet a pedagógus?

Irén meglátása szerint attitűd váltásra van szükség. A pedagógusoknak és szülőknek be kell látniuk, hogy a tanításon túlmutat a pedagógus szerepe és feladata. Fontos szerepe van az értékrendek átadásában, a szülőkkel és gyerekekkel való együttműködés milyenségében.

A mai világban veszendőben van az egyenrangúság fogalma, helyette a kölcsönösen kiszolgáltatottság van jelen. Hogyan lehet ezen változtatni? Első sorban közösen, egyenrangú és közvetlen kommunikációval és a hatalmi hierarchia visszaszorításával. Milyen sokat tud változtatni a kommunikáción, ha a pedagógus és szülő nevén szólítják egymást, az “anyuka vagy apuka”, “tanárnő vagy tanár úr” megnevezés helyett. Vagy ha a gyermek a tanárt Irénke néninek szólíthatja a formális tanárnő megszólítás helyett? A magázódást cseréljük le tiszteletteljes tegeződésre, ha úgy kényelmesebb. Lényeg, hogy feszengés nélkül tudjon a “hármas” egymással kommunikálni, partneri viszonyt kialakítani.

megfelelő keretek is elengedhetetlenek. Általában az intézményekben nincs egy nyugodt helység, ahova elvonulhat a pedagógus és szülő egy zavartalan beszélgetésre, tanácsadásra. Szülőként sokfélék vagyunk, sokféle háttérrel rendelkezünk, a szerencsésebbek tanultak pszichológiát és nevelési módszereket, de aki nem, annak segítsünk szakértőként tanácsokkal, informálással, hogy jó szülővé váljanak.

Legyünk bátran rugalmasak és találjunk felületet a gyerekekkel való őszinte kommunikációs tér kialakítására. Ma már szerencsére egyre több tanóra keretében van például beszélgető kör.  Ezáltal a nevelő megtudhatja, hogy indult a gyermek napja, mi történt vele otthon, milyen érzésekkel, gondolatokkal érkezett az iskolába. Sok esetben értelmet nyerhet a gyerek viselkedése, lehet hogy rosszul indult a napja, mert anya otthon felejtett valamit és ezért elkéstek az iskolából.

Ahogy Irén is említette a sikeres együttműködés alapja a kölcsönös bizalom és tisztelet és a nyílt kommunikáció. Mindezekre azonban teret és időt kell adni. Egy álomiskolában van közösségi lét. Sok közös programot szerveznek, hagyományőrző ünnepségek, mulatságok, projekt bemutatók, közös kirándulások, szülői klubok formájában. Kiaknázatlan kincsesbánya ez, mely lehetőséget teremt, hogy a pedagógus szaktudását megmutassa, láthatja a szülő, hogy viselkedik bizonyos helyzetekben, ezzel is mintát tud mutatni. Ráadásul jelentős többlet erőforrást jelent, ha a szülőket bevonja a pedagógus, nagyon sok teendő alól tudják tehermentesíteni egymást egy együttműködő, összefogó csapatban, ahol közösen szervezik, oldják meg ezeket a különleges alkalmakat (az egyik szülő buszt szervez, a másik palacsintát süt, a harmadik mesél a gyerekeknek az időjárásról, mert meteorológiai szakértő, a nagyi kenyeret dagaszt és a  nagypapa kosarat fon, stb.)

Wow, micsoda közösség! Én is ilyen iskolába szerettem volna járni gyerekként és gyermekeim iskolai éveit is így képzelem el. Szülőként és képzett szülői tanácsadóként biztosan fogok tenni azért, hogy a “mesés hármas” világába járhassanak gyermekeim.

AlohaMom

 

*A cikk témáját és alapját Jakabné Rémesi Irén előadása ihlette és annak nyomán készült a VIII. Szülőnek lenni konferencia 2019-ról.



#AlohaMom, #mindenkibenottvanajó, #együttlennijó

Ha úgy érzed hatással volt rád a gondolatom, örömmel veszem, ha megosztod másokkal is, elküldheted barátaidnak, ismerőseidnek, hogy bennük is elindulhassanak gondolatok, érzések a szülőséggel, anyasággal , apasággal kapcsolatban. Fantasztikus érzés lenne, ha a munkámnak hatása lenne és minél több anyukához és apukához eljutna.

Számomra is fontos, hogy tudjam milyen érzéseket keltenek benned gondolataim. Megköszönöm, ha bármilyen formában jelzed felém, akár a tetszik gomb megnyomásával.

Ha szeretnél hetente beleolvasni a gondolataimba, akkor jelölj be nyugodtan Facebookon, vagy kövess itt a blogon.

Aloha és Mahalo

Címkék: Gondolatok

A gyerek akkor van jól, ha az édesanyja is jól van. És ez csak rajtad áll anya!

Itt ez a fura tavasz… Egyszer tűző nyári nap, máskor meg kabátos, hűvös, szakadó eső… nem is csoda ha itt egy kis köhögés, ott egy kis orrdugulás… És máris jönnek a nem tervezett négy fal közé zárt napok. Ismerős? Nem kérdés ki marad otthon a gyerkőccel, ha pedig valaki egyedül neveli gyermekét pláne nincs választás. Ilyenkor megáll az élet napokra, kiesünk a flowból, jó esetben 1 hét múlva vehetjük fel újra a fonalat a munkában, teendőkben. Hirtelen mindent át kell tervezni, ütemezni: a munkát, a találkozókat, a bevásárlást, a főzést, a számlák befizetését, a gyógyszerek beszerzését, orvoshoz járást, pihenést az éjszakázás miatt.

viburnum-4015821_1920.jpg

És ha nem vagyunk mindeközben magunkkal rendben, akkor ez az egész egy hatalmas mázsás súly lesz, amit nagyon nehéz mosolyogva cipelni, hisz közben szeretnénk jó anyák lenni, aki mindent bír egyedül is ha kell, mindig vidám és kedves, türelmes, állandóan rendelkezésre áll egy jó babázáshoz vagy kardozáshoz. Ez viszont úgy igen nehéz, ha közben máshol jár az eszünk!

Mit tehetünk? És hogyan? Szánunk magunkra időt! Hidd el, nem lehetetlen. Néha elég csak pár perc, hogy átgondold mi, miért zajlik benned és máris könnyebbé válnak a dolgok. Állj meg egy-egy pillanatra és figyeld meg magad. Tedd fel magadnak azt a kérdést, ha épp kezdesz kétségbe esni, hogy nem bírod tovább és a sírás kerülget, szét feszít valami és e miatt nagyon türelmetlen vagy,- hogy mit tehetsz magadért?!

A Gordon módszer tanítja, hogy két “ablakunk” van: Az Elfogadás ablak és az Elnemfogadás ablak. Több behatás ér bennünket, ami eldönti épp melyik ablakban állunk. Egyrészt, hogy én milyen természetű, attitűdű ember vagyok, másrészt a környezetem épp mit csinál, milyen hangulat vesz körül és a körülöttem lévő személyek is befolyásolnak természetesen a viselkedésem, elfogadásom.

Tehát mikor megállsz egy pillanatra, akkor tedd fel magadnak a következő kérdéseket:

  • Milyen az alaptermészetem? Milyen szeretek és milyen szoktam valójában lenni?
  • Hogy vagyok épp? Fáj valamim? Fáradt vagyok?
  • Hol tartok épp a napomban? Éhes vagyok, mert nem ebédeltem? Kezdek fáradni, mert közeleg az este és nem aludtam az éjszaka?
  • Milyen hatások értek napközben? Egész reggel kalapált a szomszéd? A gyerek hisztis, mert fáj a torka? Kaptam egy rossz hírt? Fázom, mert már nincs fűtésszezon és hűvös a lakás? Melgem van, mert a karomban a gyerekkel kell mindent csinálnom?
  • Mik a korábbi tapasztalataim? Ha leteszem a gyereket az ölemből egyből sírni kezd? Ha telefonálok, akkor kezdenek a leghangosabban játszani a “srácok”?
  • Milyen a kapcsolatom valójában a másik személlyel? Gyerekem esetén általában harmóniában vagyunk? Vagy párommal épp nehezebb időszakot élünk vagy épp a legromantikusabb napokat éljük?
  • Hol vagyunk épp és kik vesznek körül? Egyedül vagy a gyerekkel otthon? A játszótéren vagytok? Boltban vásároltok?

Sokszor azt várjuk, hogy a környezetünk tudja magától, hogy mi a baj, miért viselkedünk úgy, ahogy és tudja mit kéne tennie. Pedig nem látnak belénk. El kell mondanunk mi zajlik bennünk. De ahhoz, hogy tudjuk mi zajlik bennünk, először nekünk is tudnunk kell erre a választ. A megértés és az együttműködés sokkal magasabb szintre emelkedik, ha úgymond “önfeltárunk”, megvizsgáljuk magunkat.

Egészen pici gyerek is képes megérteni, ha beszélünk vele, elmondjuk mi zajlik bennünk, elmagyarázzuk érzéseinket, érzelmeinket. Arról nem is beszélve, hogy ezzel megtanítjuk az érzésekre és azok természetes kifejezésére, hisz honnan tudná azonosítani a saját érzéseit és honann tudjuk mi azonosítani, hogy benne mi történik ha például hisztis. Sokkal könnyebb, ha el tudja mondani, ki tudja fejezni szavakban is (ha már tud beszélni).

A rossz érzésekről is ér beszélni és szabad is, sőt kell! A rossz érzések ugyanúgy léteznek és meg kell élnünk, ahhoz, hogy elmúljanak.

Ez bizony nem könnyű feladat. A múlt hetem nekem is nehéz volt. Itthon “ragadtam” két köhécselő gyerekkel, akikben dúlt az energia, csak közben köhögtek, ezért nem mehettek közösségbe. Nem tudtam olyan türelmes lenni velük, mint szerettem volna, mert ott zakatolt a fejemben a sok határidős feladat, amiket a hétre terveztem, mindjárt itt a nyár, jönnek az egyszülős Balatoni napok számomra és addig rengeteg elintéznivalóm van még. De rájöttem, hogy az, hogy nem érzem jól magam ebben a helyzetben az bizony belőlem ered, az én feszültségem és elnemfogadásom a megváltozott helyzet miatt. Elkezdtem megfigyelni magam, a gondolataim és a helyzetem. Rájöttem, hogy először is nem futok magam után, lelassítok, priorizálok és tervezek, majd beleengedem magam ebbe a szerencsés helyzetbe, hogy a gyerekeimmel lehetek és olyan programot csinálunk, amiben mindhárman jól érezzük magunkat. Elmondtam nekik, hogy a délelőtt folyamán kérek egy kis időt, hogy egy-két dolgot a helyére tegyek, mert különben nem tudok jókedvűen játszani, utána viszont miénk a nap. A 3 és 5 éves fiúcska olyan szépen eljátszottak, hogy öröm volt őket nézni az önfeledt játékuk során.

"Nem attól lesz valaki jó szülő, hogy napi huszonnégy órában összeszorított foggal strázsálja a gyerekét! Mindig az a fő kérdés, hogy az anya, hogy érzi magát a kialakult élethelyzetében, mert a gyerek akkor van jól, ha az anya is jól van!” Dr Vekerdy Tamás

 AlohaMom

 

#AlohaMom, #mindenkibenottvanajó, #együttlennijó

Ha úgy érzed hatással volt rád a gondolatom, örömmel veszem, ha megosztod másokkal is, elküldheted barátaidnak, ismerőseidnek, hogy bennük is elindulhassanak gondolatok, érzések a szülőséggel, anyasággal , apasággal kapcsolatban. Fantasztikus érzés lenne, ha a munkámnak hatása lenne és minél több anyukához és apukához eljutna.

Számomra is fontos, hogy tudjam milyen érzéseket keltenek benned gondolataim. Megköszönöm, ha bármilyen formában jelzed felém, akár a tetszik gomb megnyomásával.

Ha szeretnél hetente beleolvasni a gondolataimba, akkor jelölj be nyugodtan Facebookon, vagy kövess itt a blogon.

Aloha és Mahalo

Címkék: Gondolatok

Mindennapi praktikák, hogy türelmes legyél Anyu/Apu

“Hagyd már abba azt a kántálást!”, “Tudnátok egy kicsit csendesebben vitatkozni!?”, “Öltözz már!”, “Nem, hiszem el…”, “Elegem van!”, “Miért nem tud senki elpakolni maga után!?”

Ismerősek ezek a mondatok?


tree-736885_1280.jpg

Igen, azt hiszem ilyen és hasonló mondatok még a legjobb szülő száját is elhagyják akár párunk, akár gyermekünk felé.

Mi is emberek vagyunk és nem tökéletesek. Nekünk, szülőknek is lehet rossz napunk és nem mindig vagyunk olyan türelmesek, mint ahogy szeretnénk. Azt gondolom, hogy nem is kell tökéletesnek lennünk, nem kell mindig mosolyognunk, nem kell, hogy csak és kizárólag a gyerekünk körül járjon a gondolatunk, tettünk. Nem ettől leszünk jó szülők, inkább csak fáradttá, kimerültté és türelmetlenné válunk.

Attól lehetünk jó szülők, ha figyelünk. Mind kifelé, mind befelé. Értjük mi miért történik, elsősorban bennünk. Mást nem tudunk megváltoztatni. Csak rajtunk áll, hogy milyen napunk van ma, hagyjuk-e, hogy ráhatással legyenek a külső tényezők a hangulatunkra, jó kedvünkre.

Egyik kedvenc könyvemből had idézzek egy gondolatot:

“Ha valaki mindig is pöttyös bögrét akart, erre vágyott, de nincsen a közelben egyetlen bögre sem, az ember hajlamos inni a kristálypohárból is. Azután, ahogy telik az idő, egyre jobban zavarja, hogy kristálypohárból kell innia, így elkezdi rávenni a kristálypoharat, hogy legyen már bögre. Olyanokat mond, hogy "már háromszor megbeszéltük, hogy növesztesz ide oldalra egy kis fület!", meg hogy "sokkal jobb volna mindenkinek, ha nem lennél ennyire átlátszó, kezd idegesíteni"... stb. Ahelyett, hogy keresne magának egy bögrét! Ha valaki bögrét szeretne, igyon abból, és hagyja, hogy más boldog legyen a kristálypohárral. Ez a bögrék szabálya.”

Paeli Suutari - Suutari levelek c. könyv

Igaz ez a párválasztásra vonatkozik, de azt hiszem jól leírja azt a gondolat kört, hogy nem a másikat kell megváltoztatnunk, hanem elsősorban felismernünk, hogy nekünk mire van szükségünk. Ha ezt tudjuk és felismerjük a jeleket, melyet viselkedésünk, reakciónk mutat, akkor tudunk csak vele kezdeni valamit.

Ehhez szeretnék pár tipped adni, hogyan figyelj magadra és légy türelmesebb pároddal, gyermeke(i)ddel!

MINDENNAPI „PRAKTIKÁK”, hogy türelmesebb legyél Anyu/Apu...

 

  1. Ébredés utáni első gondolatod alapozza meg a napod hátralévő részét. Amikor kinyitod a szemed, ülj fel egy pillanatra és értékeld az új nap ajándékát. Gondolj valami felemelőre, szépre, megnyugtatóra. Teremts egy békés pillanatot, és néhány percig élvezd a reggeli csendet.

  2. Vezesd be azt a szokást, hogy egy kicsit korábban kelsz, mint ahogy eddig tetted. Tegyél ki magadnak este egy szép gondolatot az ágyad  mellé, reggel, mikor felkelsz olvasd el és gondolkodj el rajta. Írd le az érzéseidet ezzel kapcsolatban és bátran add át magad az érzéseidnek. Ha lehetőséged van rá, akkor beszélgess erről egy hozzád közelálló személlyel. Ez a gyakorlat hozzásegít, hogy a nap hátralévő részében jól érezd magad. De abban is, hogy elfogadd és kezeld a konfliktusokat, nehézségeket.

  3. Az egyszerűség elbűvölő. Válassz ki egy napot, és ez legyen számodra az egyszerűség napja. Egyél egyszerű és természetes ételeket. Napközben legyenek olyan időszakok, amikor semmit sem csinálsz – csak sétálsz, nézelődsz, a pillanatnak élsz. Legyél nyitott a mélyebb és csendesebb megélésekre. A nap folyamán fogadj el minden egyes jelenetet, és minden egyes személyt olyannak amilyen. Este írd le a magaddal kapcsolatos észrevételeidet, és figyeld meg az állapotodat.

  4. Gondolkodj el mindazokon a dolgokon, amik aggasztanak. Írd le őket egy darab papírra. Nézd végig, hogy ezek közül melyek azok, amelyekkel tudsz valamit kezdeni, és azokat írd fel egy másik lapra. Írd melléjük, hogy mit tudnál a megoldás érdekében tenni. Utána a másik papírt tedd félre, és egy időre felejtsd el, akár össze is gyűrheted és eldobhatod. Ez nagyon jó gyakorlat egyrészt a hatékony problémamegoldásra, másrészt a békességed megteremtésére.

  5. Írj össze néhány mondatot, melyek megnyugtatóak számodra. Például: "Én egy békés lény vagyok… Békés vagyok… Szeretem a békét, és azt megosztom másokkal. A békében van az erőm…." Naponta többször végezd el a következő gyakorlatot - fontos, hogy éld át a mondatokat és ne csak ismételgesd - csodálkozni fogsz az eredményen.

  6. Gondolj két olyan dologra, amit te csináltál, és ha csak rá gondolsz máris boldogságot, örömet érzel. Egy kis darab papír egyik oldalára írd rá az egyik dolgot, a másikra a másikat. A papírt tedd egy olyan helyre, ahonnan bármikor, amikor nem érzed magad olyan jól, azonnal elő tudod venni. Olvasgasd és hívd elő az emlékeidet. Ez segít elterelni a figyelmedet a rossz érzéseidről, így nem “merülsz le”, és megújult erővel folytathatod a napodat.

  7. Mindig legyen nálad egy jó, örömteli gondolat, egy örömteli érdekesség, hogy azt bárkivel, akivel csak találkozol, meg tudd osztani.

  8. Minden este lefekvés előtt gondolj vissza az elmúlt napodra, és öt olyan dolgot írj le egy papírra (füzetbe), ami napközben örömöt, jó érzést adott, és csak utána menj aludni.


Sok szép, örömteli és békés, türelmes napot kívánok Neked és családodnak!

Forrás: Belső Értékeinket Kibontakoztató Egyesület

logo_hosszu_800x253.JPG

 

 

AlohaMom

 

#AlohaMom, #mindenkibenottvanajó, #együttlennijó

Ha úgy érzed hatással volt rád a gondolatom, örömmel veszem, ha megosztod másokkal is, elküldheted barátaidnak, ismerőseidnek, hogy bennük is elindulhassanak gondolatok, érzések a szülőséggel, anyasággal , apasággal kapcsolatban. Fantasztikus érzés lenne, ha a munkámnak hatása lenne és minél több anyukához és apukához eljutna.

 

Számomra is fontos, hogy tudjam milyen érzéseket keltenek benned gondolataim. Megköszönöm, ha bármilyen formában jelzed felém, akár a tetszik gomb megnyomásával.

Ha szeretnél hetente beleolvasni a gondolataimba, akkor jelölj be nyugodtan Facebookon, vagy kövess itt a blogon.

Aloha és Mahalo

Címkék: Gondolatok

Mi köze egy kertésznek a szülőséghez?

“Életünk nagymértékben attól függ, hogy mi magunk milyenné tesszük.” Samuel Smiles

A minap egy hasonlat ötlött a fejembe, ahogy Anthony Strano könyvét olvastam. A szülők olyanok mint a kertészek. Milyen egy kertész? Szereti a munkáját, örömmel gondozza a növényeket, figyel rájuk, óvja őket, de mindeközben tudja, hogy a természet végzi a maga dolgát és a fejlődési folyamatot “ő nem uralhatja csak együttműködik. Segít a természetnek, de nem lehet beavatkozó. A gyönyörű kert a kertész és a természet közötti kapcsolat eredménye. A kertész igazodik a természet törvényeihez, megérti, hogy mikor kell belépnie a folyamatba és mikor kell abból kilépnie. … A kertésznek meg kell értenie a helyes egyensúly törvényét, különben ha túlzottan beavatkozó, vagy túl keveset tesz, jelentősen korlátozza a kert szépségét és termékenységét.” Egy elég jó kertész felelősséggel és figyelemmel, mindig a helyes cselekedetek magját ülteti el. És ezt mivel tudja elérni? Türelemmel, tudatossággal, szeretettel, tisztelettel, figyelemmel, gondoskodással, folyamatos fejlődéssel.

chrysanthemum-4143241_1920.jpg

Miközben Anthony sorait olvastam arra gondoltam, hogy tényleg mennyi hasonlóság van egy jó kertész és egy jó szülő között.

Szülői tanácsadóként mindenkinek csak ajánlani tudom, élve a fenti hasonlattal, hogy vizsgálja meg magában a kertészt.

Mennyire szokott figyelni a változó körülményekre? Lehet, hogy évekkel ezelőtt a föld minősége más volt, más jellemezte az évszakokat, régen másképp esett az eső és azóta újabb növényfajtákat fedeztek fel, mi mégis a régi, jól beváltnak hitt módszereket alkalmazzuk. Nem biztos, hogy a növényt kell gyökeresen megváltoztatni, lehet nekünk, kertészeknek érdemes megvizsgálni magunkat és életre kelteni a legjobb tulajdonságokkal rendelkező kertészt.

Önkéntes munkám során ebben igyekszünk segíteni a Belső Értékeinket Kibontakoztató Egyesülettel a szülőknek, hogy megtalálják a jót magukban, megtanulják észrevenni a változást és kihozni magukból a legjobbat, hogy a magokat jókor öntözzék, kellő napfényt biztosítsanak a palántáknak, felismerjék a gyomokat és ártalmas rovarokat a növényke körül, hogy egy olyan fa nőhessen fel, mely csodás tiszta levegőt ad a környezetének.

 

AlohaMom

#AlohaMom, #mindenkibenottvanajó, #együttlennijó

Ha úgy érzed hatással volt rád a gondolatom, örömmel veszem, ha megosztod másokkal is, elküldheted barátaidnak, ismerőseidnek, hogy bennük is elindulhassanak gondolatok, érzések a szülőséggel, anyasággal , apasággal kapcsolatban. Fantasztikus érzés lenne, ha a munkámnak hatása lenne és minél több anyukához és apukához eljutna.

 

Számomra is fontos, hogy tudjam milyen érzéseket keltenek benned gondolataim. Megköszönöm, ha bármilyen formában jelzed felém, akár a tetszik gomb megnyomásával.

Ha szeretnél hetente beleolvasni a gondolataimba, akkor jelölj be nyugodtan Facebookon, vagy kövess itt a blogon.

Aloha és Mahalo

Címkék: Gondolatok

Felelősségünk szülőként...

Felelősség… Huh, ijesztő szó, nem igaz? Mit jelent valójában a felelősség? Mikor először feltették nekem ezt a kérdést, akkor ilyesmiket válaszoltam: nyomasztó, terhes, félelmetes valami, valami amit meg kell oldanom, tartanom kell magam valamihez, nem adhatom fel, kell, muszáj…

Aztán elkezdtük boncolgatni és valami ilyesmi jött ki:

“A felelősség azt jelenti, hogy magamból mindig a legjobbat próbálom adni.”

“A felelősség nemcsak kötelezettséget jelent, hanem azt is lehetővé teszi, hogy elérjük azt amit szeretnénk.”

“A felelősséghez hozzátartozik, hogy gondoskodom mind a fizikai, mind a mentális jól létről.”

cohesion-1156942_1920.jpg

Gondold csak végig, hogy milyen személyes felelősséged van önmagad iránt, a szűkebb- illetve a tágabb környezeteddel kapcsolatban, szülőként?

Ha önmagunkat vesszük, akkor felelősségel tartozom önmagam felé, hogy jól legyek, egészségem legyen, pozitívan lássam a világot, vidám legyek, őszinte, fejlődjek, szeretet, tisztelet és elfogadás legyen bennem, higgyek magamban, békében legyek magammal.

Ha környezetemet nézem, akkor ilyenek jutnak eszembe, különös tekintettel a szülői mivoltomat nézve, hogy szeretet legyen bennem, elfogadás, tisztelet, odafigyelés, pozitivitás, oltalmazás, őszinteség, gondoskodás, megértés, nyitottság, lehetőségek teremtése, vidámság, boldogság, biztonság, színesség, kezdeményezés, alkalmazkodás, idő, jelenlét.

Vajon felelős szülőként felelősségem, hogy milyen ember válik a gyerekemből? Ha igen, akkor mit tehetek, hogy olyanná váljon gyermekem, amilyennek én megálmodtam? Nézzünk erre egy hatékony eszközt.

Ismerd saját magad!

Tudd mik az erősségeid, milyen értékeid vannak, milyen sikereket értél el az életedben, mi okoz számodra örömet, miben teljesedsz ki, miben vagy a legjobb. Ha ismerem magam, akkor tudom, hogy hozzam ki magamból a legjobbat.

És ez miért fontos a gyerekem iránti felelősségemet tekintve? Mert akkor minta leszek számára, olyan minta, amit szeretnék, hogy kövessen, hiszen azt már jól tudjuk, hogy a gyerekek másolás útján tanulnak, fejlődnek. Kit követnének, ha nem minket?!

Ha nem tudod hol kezd önmagad pozitívumainak feltérképezését, akkor válaszold meg kezdetnek az alábbi kérdéseket:

  • Mik az erősségeim?
  • Milyen sikereket értem el életem során?
  • Miben vagyok a legjobb?
  • Mihez értek a legjobban?
  • Mi okoz örömet számomra? Mivel töltöm a szabadidőmet?
  • Mi az amire nem sajnálom az időt?
  • Mi a legfontosabb dolog az életemben?
  • Mi a boldog élet titka számomra?

 

Sokan azt hiszik, hogy meg kell nevelni a gyereket és megmondani neki mit és hogyan csináljon, csak akkor lehet belőle rendes gyerek/felnőtt. Nem az a fontos, hogy a másikból, a gyerekből kihozzuk a legjobbat, hanem, hogy magamból hozzam ki, mert akkor minta, példa tudok lenni gyermekeim számára.

Azt hiszem szülőnek lenni a világon az egyik legtöbb időt és energiát követelő feladat és egyben az egyik legértékesebb is. Mégsem tanítják, mégsem tanuljuk sehol. Az élet tanít bennünket, próbálkozásainkból, tapasztalatainkból levonjuk a következtetéseket, melyeket átadunk így vagy úgy valamilyen módon utódainknak, ha jó, ha rossz.

A jó hír, hogy tehetünk gyerekeink boldogságáért és pozitív irányú fejlődéséért, mégpedig úgy, hogy először teszünk magunkért. Fejlődünk, keressük tudatosan a jót magunkban, erősítjük és megéljük, használjuk, hogy ők már a legjobb arcunkat kapják tőlünk ajándékba, amit örömmel másolhatnak és használhatnak életük során.

AlohaMom

#AlohaMom, #mindenkibenottvanajó, #együttlennijó

Ha úgy érzed hatással volt rád a gondolatom, örömmel veszem, ha megosztod másokkal is, elküldheted barátaidnak, ismerőseidnek, hogy bennük is elindulhassanak gondolatok, érzések a szülőséggel, anyasággal , apasággal kapcsolatban. Fantasztikus érzés lenne, ha a munkámnak hatása lenne és minél több anyukához és apukához eljutna.

Számomra is fontos, hogy tudjam milyen érzéseket keltenek benned gondolataim. Megköszönöm, ha bármilyen formában jelzed felém, akár a tetszik gomb megnyomásával.

Ha szeretnél hetente beleolvasni a gondolataimba, akkor jelölj be nyugodtan Facebookon, vagy kövess itt a blogon.

Aloha és Mahalo

Címkék: Gondolatok

5 tipp hogyan bátorítsuk gyermekünket / a dicséret aranyszabályai

5_tipp_hogyan_batoritsuk_gyerekunket.jpg

Ünnepeljük meg gyermekünk egyediségét!

Akár csak az ujjlenyomat, a hópelyhek vagy falevelek mi emberek, felnőttek és gyerekek egyaránt különbözőek vagyunk a magunk módján. Minden gyermek egyedi az érzelmei kifejezésében, megélésében, gondolkodásmódjában és a másokhoz való kapcsolódásának módjában. Van aki félénk, míg mások nagyon közvetlenek, van aki mozgékony, izgága, és van aki nyugodtabb vagy épp heves természetű.

Gondos és szerető szülőként a te feladatod, hogy bátorítsd gyermeked, hogy elfogadja magát, olyannak amilyen, és megismerje, értékelje, sőt ünnepelje a saját erősségeit és pozitív viselkedési formáit.

Két gyermek édesanyjaként tapasztalom, hogy mennyire mások a testvérpárok és folyamatosan tanulom melyiküket hogy ösztönözzem, hogy önmaguk legyenek, ahelyett, hogy megmondanám, irányt mutatnék nekik, hogy milyennek kellene lenniük.

Összeírtam 5 tippet, amelyek segítenek fókuszban tartani, hogy gyermekeimből egyéniségek lehessen, ahelyett, hogy a saját elképzeléseim szerint formálnám őket.

A dicséret aranyszabályai

Hagyd kibontakozni a tehetségét, egyéniségét

Tedd lehetővé, hogy az érdeklődési körében kiteljesedjen. Lehet, hogy színi szakkörbe fog járni, vagy a fociban leli majd örömét, esetleg karate versenyekre kell vele járni, de lehet, hogy a táncban tudja a legjobban kifejezni magát. Bátorítsd arra, hogy nyugodtan próbálja ki magát abban amiben csak szeretné, ami érdekli.

Ismerd el, ha valamit jól csinál, mert megtanulta, erőfeszítést tett érte! A fejlesztett, elsajátított tudást dicsérd! Hangsúlyozd számára, hogy ne aggódjon ha épp más mint a többiek vagy pont hasonlít a társaihoz. Így is jól van, úgy is jól van!


A pozitív ereje

Tanítsd meg gyermekednek, hogyan hozzon pozitív döntéseket. Dicsérjétek meg, ha jól döntött valamiben, milyen pozitív tulajdonságokat használt döntése során és ti milyen értékeket láttok a személyiségében. Legyetek konkrétak, hogy miben jó, annál könnyebben értékeli majd magát. Fontos, hogy a testvéreket együtt dicsérjétek! - pl a nagy segített a kicsinek, a kicsi pedig ügyesen eltanulta.


Fegyelmezz ha kell, de ne becsmérelj

Alkossatok néhány fontos szabályt, melyek egyértelműek mindenki számára és megszegés esetén legyenek egyértelmű következmények. Például ha biciklivel közlekedünk az úton, akkor az átkelőnél mindig megállunk kényelmesen és megvárjuk a felnőttet, hogy együtt keljünk át az úton. Ha ettől eltér valaki, az aznap nem ülhet már biciklire. DE sosem becsméreljük, hogy milyen buta dolgot tett és mennyire rossz gyerek! Ha betartja a szabályokat, azt is emeljük ki. Nemcsak, hogy ügyesen közlekedsz, hanem, hogy milyen figyelmesen megvártál minket, pont ott álltál meg, ahol biztonságos és türelmesen vártál.


Ünnepelj!

Fogadd el, sőt ünnepeld meg gyermeked másságát, egyediségét. Ne feledd, hogy ő is egy különálló személy, hagyd hogy kibontakozzon a személyisége, önálló gondolkodása és érzelmei, amely könnyen lehet, hogy eltér a tiédtől. Ha dicsérsz, szívből jövő legyen és örülj együtt a gyerekkel. Nyugodtan oszd meg vele érzéseidet, így az érzelem kifejezése és fejlődik.


Hibázni ér

Mutasd meg gyermekednek, hogy tévedni emberi dolog. Még te is tévedhetsz és ismerd is el, ha így történik. Ettől nem leszel kevesebb a szemében, mindinkább hidd el, nőni fogsz tőle, hisz úgy is Te vagy a példaképe és csak emel a fényén, ha a példakép sem tökéletes. Ezáltal ő is merni fog hibázni és megtanulja, hogy azokból tanulni lehet, nem fog szégyenkezni miatta! A hibát is átfordíthatod pozitív dicséretbe, emeld ki, hogy milyen jó, hogy megpróbálta, milyen szerencsés, hogy már tudja, hogy mit csináljon másképp, stb... Lényeg, hogy legyen pontos a dicséret, konkrét cselekedetet emelj ki, tudja, hogy mit dicsérsz!

AlohaMom

 

#AlohaMom, #mindenkibenottvanajó, #együttlennijó

 

Ha úgy érzed hatással volt rád a gondolatom, örömmel veszem, ha megosztod másokkal is, elküldheted barátaidnak, ismerőseidnek, hogy bennük is elindulhassanak gondolatok, érzések a szülőséggel, anyasággal , apasággal kapcsolatban. Fantasztikus érzés lenne, ha a munkámnak hatása lenne és minél több anyukához és apukához eljutna.

Számomra is fontos, hogy tudjam milyen érzéseket keltenek benned gondolataim. Megköszönöm, ha bármilyen formában jelzed felém, akár a tetszik gomb megnyomásával.

Ha szeretnél hetente beleolvasni a gondolataimba, akkor jelölj be nyugodtan Facebookon, vagy kövess itt a blogon.

Aloha és Mahalo, Köszönöm!

 

Címkék: Gondolatok

Elég vagy!

A minap bevezettünk a családunkba egy új szokást, legalábbis elkezdtük. Minden este felváltva elmondjuk lefekvés előtt, hogy miért vagyunk hálásak, akár az életünk során, akár az aznapi események közül. Ez néha átalakul és inkább azt soroljuk fel, hogy mit szeretünk a másikban. Elég szentimentálisan hangozhat, de elmondom miért kezdtük el.

Elég pozitív gondolkodású anyukának tartom magam, sőt párom is az, de mégis egy igen furcsa jelenséget vettem észre a nagyobbik fiamon. Elkezdte mostanában mondogatni, hogy ő mennyire feledékeny, mindig mindent elront és semmit nem csinál jól. Nagyon meglepett, mert használjuk tudatosan a dicséretet, az őszinte, figyelmes dicséretet. Ami annyit tesz, hogy ha rajzol mondjuk egy szépet, akkor nem annyival zárjuk, hogy ügyes vagy, hanem megnevesítjük, hogy mi benne a szép vagy különleges, miért fantáziadús és miben jeleskedik a kisfiam önmagához képest, mondjuk, hogy megtanulta használni bátrabban a színeket.

Amiért meglepett az az, hogy erős szándékom, hogy ne kételkedjenek magukban a gyerekeim, legyenek tisztában a jó tulajdonságaikkal, merjék elismerni, ha valamiben jók és a rossz fel se merüljön bennük. Ezért tudatosan, figyelve a jelen helyzetekre és megélve azt sűrűn visszajelzést adunk a jó tulajdonságaikról, erényeikről.

Erre tessék, itt egy feladat, valami mégsem stimmel…

raise-3338589_1920.jpg

Első alkalommal, mikor ez a becsmérlő mondat elhangzott, akkor egyből kértem, hogy mondjunk közösen 5 jó dolgot, amit szeret magában. Képzeljétek erre mi volt a reakció? Nem akarta… Nem akarta befogadni a jót és azt mondta, nem, ő inkább rossz. Aztán hallgattam egy darabig és láttam, hogy ezt valójában ő sem gondolta komolyan és beleegyezett, hogy mondjuk 5 jó dolgot. Kérte, hogy én kezdjem. A harmadik után kezdett belejönni és látszott, ahogy derül fel az arca és kezdi megélni a jó tulajdonságait, hogy ő valójában mennyire figyelmes, kedves, jószívű, szereti a családját, szereti saját magát… Csodás élmény volt ezt látni szülőként! :)

A kicsinél is történt egy igen érdekes reakció. Egyik este, mikor elkezdtük sorolni a jó tulajdonságaikat, ő elbújt és azt mondta nem akar részt venni a játékban, de azért látszott, hogy kíváncsian kukucskál a szekrény mögül. Mi nem hagytuk abba, mondogattuk, hogy mi milyen tulajdonságot szeretünk benne nagyon. Érdekes volt, ahogy a kis védelmi bástyája mögül egyre kacérabb mosollyal tekintett ki és várta, hogy mi jön még, mit mondunk még, látszott, hogy simogatják szavaink a füleit, mint például: elég vagy, úgy vagy jó, ahogy vagy, figyelmes, kedves, jószívű, mosolygós, barátságos kisfiú vagy…

Azt hiszem ez egy igen jó szokás lesz és megtartjuk egy jó ideig! :)

Azt is gondolom, hogy nem csak a gyerekeinknek tesz majd ez jót, hanem a mi lelkünket is emelni fogja, hisz mi felnőttek sem koncentrálunk (eleget) a saját jóságunkra...

AlohaMom

 

#AlohaMom, #mindenkibenottvanajó, #együttlennijó

Ha úgy érzed hatással volt rád a gondolatom, örömmel veszem, ha megosztod másokkal is, elküldheted barátaidnak, ismerőseidnek, hogy bennük is elindulhassanak gondolatok, érzések a szülőséggel, anyasággal, apasággal kapcsolatban. Fantasztikus érzés lenne, ha a munkámnak hatása lenne és minél több anyukához és apukához eljutna.

Számomra is fontos, hogy tudjam milyen érzéseket keltenek benned gondolataim. Megköszönöm, ha bármilyen formában jelzed felém, akár a tetszik gomb megnyomásával.

Ha szeretnél hetente beleolvasni a gondolataimba, akkor jelölj be nyugodtan Facebookon, vagy kövess itt a blogon.

Aloha és Mahalo

Címkék: Gondolatok

Az anyaság felér egy saját vállalkozás indításával

Egy új vállalkozás indításakor mindent magadnak kell kiépíteni, feltalálni. … Akárcsak szülőként a szülői mivoltod kialakításakor.

kenny-krosky-788248-unsplash.jpg

Egy új vállalkozás indításakor mindent magadnak kell kiépíteni, feltalálni. Igaz sok könyv létezik a hogyanról, de a Te vállalkozásod csak Te tudod hogy szeretnéd vezetni, milyen értékeket képviseljen, mi legyen az üzenete számodra és a külvilág felé, milyen aranyszabályok határozzák meg a tevékenységedet. Nem árt beiratkozni egy tanfolyamra, ahol elsajátíthatod a vállalkozás szervezés és irányítás készségeit, ahol módszereket tanulhatsz a hogyanhoz. Érdemes beszélgetni sikeres vállalkozókkal, akik számodra minták és követendő példák. Interjúkat készíteni velük, rákérdezni, hogy mire kell figyelni és milyen nehézségek merülhetnek fel. Hol van a legtöbb buktató, kihez fordulhatunk segítségért, ha elakadunk, neki mi vált be.

... Akárcsak szülőként a szülői mivoltod kialakításakor, ugyanis ez is egy vállalkozás, ha nem életed legfontosabb és legnagyobb vállalkozása.

Molnár Csilla vagyok, két gyermek édesanyja, 6 éve vállalkozom anyaként. Engedjétek meg, hogy megosszam Veletek néhány tapasztalatot és felismerést, amit fontosnak tartok elmondani, különösen a friss vállalkozó anyukáknak és várandós kismamáknak.

Emlékszem, mikor anyukának készültem nagyon vártam, izgalommal telve olvastam a a könyveket, bújtam az internetet. Sok jó tanácsot is kaptam. Nagyon érdekes, mikor már kezd látszani a pocak, akkor valahogy mindenki felcsap tanácsadónak és kéretlenül is érkeznek az információk, hogy is kell gyereket nevelni, mire kell odafigyelni és “jajaj, mik várnak még rád!...” című felkiáltások. De azaz igazság, hogy azt a “jajajt” senki nem részletezte… Valószínűleg nem akartak elijeszteni, bár már késő is volt hozzá :) Így én is inkább csak a jóra koncentráltam, gondoltam majd jön aminek jönnie kell és majd én biztosan nagyon derűsen fogom az otthon töltött éveket megélni, mert nagyon pozitív és mosolygós ember vagyok, ezen egy kisbaba csak emelhet…

Visszatekintve úgy gondolom jobb lett volna a “jajaj” részre is koncentrálni, tudatosan felkészülni, gyűjteni egy eszköztárat, amihez nyúlhatok, ha mégis szükséges.

Furcsa, hogy minden fajta szakmának van iskolája, vizsgák tömkelegén kell megfelelni, de ha szülő lesz az ember, akkor teljesen magára van hagyva. Találja ki melyik módszer, elv a szimpatikus neki és kezdje el próbálgatni, hátha számára és nemmelleseleg a gyermeke(i) számára beválik-e… Mire rájövünk, hogy mit kellett volna alkalmazni, addigra felnőnek a gyerekeink.

Én szerencsés voltam, mert igaz csak a második gyermekem születése után, de találtam egy szülői tanfolyamot, ami több mint egy éven át tartott. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy beiratkoztam. Rengeteget profitáltam belőle és a mai napig használom az ott elsajátított gyakorlati technikákat. Sokkal többet adott, mint a könyvek, melyekben sok hasznos elméleti tudás van, de némelyik sajnos megreked az elmélet szintjén. Miben volt ez a tanfolyam más? Rádöbbentett, hogy ahhoz, hogy jó szülő legyek, először önmagammal kell tisztába kerülnöm, megismernem a saját értékeimet és aranyszabályaimat, hogy legyen mit átadnom minta útján a gyerekeimnek. Nem elég csak nevelési irányelveket, szabályokat alkotni, ennél sokkal mélyebb tudásra van szükség, ahhoz, hogy tartós és maradandó példát mutassak szülőként.

Na de mik a tapasztalataim, felismeréseim anyaként?

 

Sokat segít a napi rutin

Könnyű úgy tekinteni a Gyeses évekre, hogy laza, vidám, gondterheltség nélküli élet, egy igazi hosszú vakáció egy nő életében. De az igazság ettől nagyon messze áll. Részben tényleg egy csodás időszak, ami felér egy élménydús vakációval, de azért vannak benne váratlan helyzetek, amire én sem voltam felkészülve.

music-818459_1920.jpg

Amíg egy munkahelyen alkalmazottként megvan mindennek a struktúrája, időkerete, tudjuk mit és mikorra kell elvégeznünk, mikor mehetünk haza (nagyjából :) ), addig egy friss kismama életében semmi sem állandó. Senki nem mondja meg, mikor mit csinálj, mikorra legyél kész a házimunkával, az ebéddel, hánykor cserélj pelenkát, mikor tarthatsz ebédszünetet vagy kávészünetet, mikor mehetsz haza vagy mikor pihenhetsz. Ez mind mind rajtad és az új családtagon áll. Nagyon könnyű elengedni a gyeplőt, az egész napot pizsamában tölteni, rendelni a közeli pizzériából ebédet két szoptatás között és napokig ki se dugni az orrod a levegőre, mert fáradt vagy.

Nekem is meg kellett találnom az összhangot, sokszor az elején rá kellett vennem magam, hogy naponta akár kétszer is kimenjünk sétálni, mert rájöttem, hogy nekem az a kikapcsolódás és töltődés, nem a porcicák és mosatlanok rendezgetése, habár nagyon szeretem a rendet magam körül. Szépen lassan kialakultak a napi rutinok, mikor főzünk, mosunk, takarítunk, alszunk, játszunk, sétálunk, ismerkedünk. Fontos, hogy alakíts ki magatoknak egy rutint, amihez te is és a baba is igazodhat.

 

Idővel rád törhet a bezártság érzése

Nagyon könnyű elzárkózni a világtól, belefeledkezni az anyaságba. És mindez észrevétlen, csak akkor vesszük észre mikor már esetleg késő, vagy legalábbis nehezebb tenni ellene.

angry-2191104_1920.jpg

Nem is gondolnád mennyire gyorsan kikopnak a barátok, mert más életritmusban kezdtek élni és már nem tudtok úgy és annyi időt szánni egymásra, mint korábban. Sokszor azért nincs kedved kimozdulni vagy egy hosszabb esti telefonbeszélgetésre, mert fáradt vagy, nem aludtál jól az éjszaka, napközben sem tudtad behozni a lemaradást, mert alig alszik a baba, arról nem is beszélve, hogy nehéz találni olyan nyugalmas időt, hogy telefonálj.

Eleinte lehet jól esik az a fajta “csend”, ami egy baba mellett megadatik, jó távol lenni a munkahelyi pezsgéstől, nyűgöktől, kollégáktól. De egy idő után rájössz, hogy velük azért lehetett nevetni, pár szót váltani, megbeszélni a gondokat, örömöket. Anyaként hirtelen egyedül maradunk a kisemberrel, akihez ugyan beszélhetünk, énekelhetünk, de gagyogáson és síráson túl nem sok válasz érkezik.

Előzd meg mindezt és találj kismama társakat, akikkel napközben együtt sétálhattok, netán hívd fel magadhoz őket egy limonádéra. Én nagyon szerencsés voltam, mert a lakótelepen ahol élünk sok kismama van és ráadásul egy elképesztően aktív anyukával sodort össze az élet. Egyszer csak leszólított, hogy lenne-e kedvem együtt sétálni vele és még pár kismamával, akiket szintén így szólított le, mert hasonló korú gyerkőccel sétált. Így 5-en, 6-an róttuk a szokásos köröket, szépen lassan összeismerkedtünk és máris lett pár “kollegina”, akihez szólhattam a szűk családomon kívül.

 

Önmagaddal való törődés nem önzőség

Idő kellett míg rájöttem, hogy szépen lassan háttérbe soroltam magam és nem foglalkoztam a saját szükségleteim és igényeim kielégítésével. Kötelességtudatból talán? Vagy mert ez az elvárás egy anyával szemben, hogy “csak” anya legyen? Nem tudom. De az biztos, hogy elfelejtettem magam. Nem aludtam eleget, türelmetlen voltam, sokszor csak úgy sírtam, hogy kiadjam a feszültségem, nem mozdultam ki otthonról, nem szántam elég időt a férjemre, nem mentem fodrászhoz, már elfelejtettem, hogy milyen érzés is csinosan felöltözni.

bird-1045954_1920.jpg

Nem is hiszed milyen gyorsan bele lehet csúszni ebbe az állapotba. Aztán egyik este, mikor már azt hiszem a “falig elmentem”, mikor hazaért a férjem, odaadtam neki a kisfiúnkat és azt mondtam, hogy elmentem sétálni, 2 óra múlva, etetésre itt vagyok. Szerencsére nagyon támogató a férjem, utólag rájöttem, hogy ő már sokszor mondta és tette lehetővé, hogy menjek, szellőztessem ki a fejem, csak én nem hallottam meg és nem akartam élni a lehetőséggel. Azóta időzítve, tervezettem vannak programjaim külön a családtól és külön a férjemmel is.

És mennyivel kiegyensúlyozottabb vagyok! Így sokkal többet tudok adni magamból és a mosolyomból a családomnak, gyerekeimnek. Vannak újra céljaim és vágyaim. Fittebb vagyok és tettre készebb. Nagyobb kedvel játszom lézerharcosdit, még takarítani is nagyobb kedvel állok neki és tudok időt szakítani a barátokra, hobbijaimra, mert van energiám hozzá. Sokkal türelmesebb és megértőbb vagyok, tisztábbak a gondolataim, sokkal jobban átlátom például a hisztis helyzeteket és nem sodornak el az érzelmeim a fáradtság miatt. Így nem égek ki, nem fásulok bele az anyai teendőkbe, ami bizony előfordulhat csak erről nem nagyon beszélünk.

Nincs tudományos alapja az észrevételeimnek, mindösszesen egy kétgyermekes anyuka vagyok, akinek célja, hogy szülői tanácsadóként segítse az anyukákat és apukákat a szülőség útján eligazodni és aki bízik abban, hogy néhány emberhez eljutnak a gondolatai, hátha segítséget tud nyújtani a jövő anyukáinak, hogy lássák ez a várva várt otthon töltött idő nem csak kávézásról és mókázásról szól, hogy bizony akadnak ‘jajaj’ részei is.

Őszintén hiszem, hogy ha néha nehéz is a szülőség vállalkozása, akkor is nagyon megéri és megéri befektetni az időt és energiát a fejlődésbe, elszántsággal és szándékkal folyamatosan tanulni, hogy jobb és jobb szülők legyünk gyermekeink számára és sok boldog felnőttet neveljünk belőlük.

 

AlohaMom

#AlohaMom, #mindenkibenottvanajó, #együttlennijó

Ha úgy érzed hatással volt rád a gondolatom, örömmel veszem, ha megosztod másokkal is, elküldheted barátaidnak, ismerőseidnek, hogy bennük is elindulhassanak gondolatok, érzések a szülőséggel, anyasággal , apasággal kapcsolatban. Fantasztikus érzés lenne, ha a munkámnak hatása lenne és minél több anyukához és apukához eljutna.

Számomra is fontos, hogy tudjam milyen érzéseket keltenek benned gondolataim. Megköszönöm, ha bármilyen formában jelzed felém, akár a tetszik gomb megnyomásával.

Ha szeretnél hetente beleolvasni a gondolataimba, akkor jelölj be nyugodtan Facebookon, vagy kövess itt a blogon.

Aloha és Mahalo

 

Címkék: Gondolatok